Írások

Genius loci, avagy a hely szelleme

Az utóbbi néhány évben azonban az egységes arculat elvét egy ennél sokkal ambiciózusabb stratégia váltotta fel: az innovatív szellemű marketinges szakemberek ma már inkább egyediségre és a helyi jellegzetességek változatosabb bemutatására helyezik a hangsúlyt…

„Az utóbbi néhány évben a belsőépítészet területén egyre fontosabb szerephez jut a kísérletezés. A szemléletváltozás mögött elsősorban a gazdasági növekedés, a kereskedelem, a szállodaipar és a vendéglátás felfutása áll. Az életmód fogalma egyre nagyobb szerephez jut a fogyasztói társadalmakban, s ezzel összefüggésben a fogyasztás helyszínei az üzletektől a szállodai mellékhelységekig ma már ugyanolyan fontosak, mint maguk a termékek, és szolgáltatások. A vezető világmárkák egészen a legutóbbi időkig azt a stratégiát követték, hogy az építészekkel és designerekkel egységes, a világ minden pontján többé- kevésbé azonos módon megjelenített arculatot terveztettek maguknak Céljuk az volt, hogy üzleteik-ben a vásárlók az egész világon nagyjából ugyanazokkal az anyagokkal, téralakítással és kiegészítőkkel találkozhassanak…

Lánchíd19 design hotel

Az utóbbi néhány évben azonban az egységes arculat elvét egy ennél sokkal ambiciózusabb stratégia váltotta fel: az innovatív szellemű marketinges szakemberek ma már inkább egyediségre és a helyi jellegzetességek változatosabb bemutatására helyezik a hangsúlyt… A multinacionális cégek „jól fésült” önreprezentációjával szembeszegülő áramlat a szállodaiparban is tetten érhető. – írja Marcus Fairs a Design a 21. században c. összefoglaló munkájának belsőépítészetről írott fejezetében. /Alexandra Kiadó, Pécs, 2007, p.76-77./

A könyv szerzője állítását illusztrálandó néhány - elsősorban belsőépítészeti szempontból izgalmas- sztárdesignerek által tervezett designhotelt is bemutat könyvében, mint például az Una Hotel Vittorio/ Firenze, 2003. Fabio Novembre/, Hotel Puerta de America /Madrid, 2005. csoportmunka/, Soho House / New York, 2003. Ilse Crawford/, Lute Suites /Amszterdam, 2005. Marcel Wanders/, Semiramis Hotel /Athén, 2004. Karim Rashid/, Hotel Fox /Koppenhága, 2005. csoportmunka/, Hotel du Petit Moulin /Párizs, 2005. Christian Lacroix/, Hi Hotel /Nizza, 2003. Natali Crasset/, Yotel /London, 2006. Priestman Goode/.

Könyvének hiányosságaként azonban felrónám, hogy a fotók között soha nem szerepel olyan kép, amely az elkészült szállodát a környezetében mutatja be. Véleményem szerint ugyanis egy igazán magas színvonalú épületnek nemcsak a külső homlokzatát, hanem a belsőépítészetét is bizonyos fokig meg kell hogy határozza, hol található, és hogy ennek következményeként hogyan tud kapcsolódni az adott környezethez, mert ettől lesz igazán egyedi és eredeti.

Lánchíd19 design hotel

Ha a magyar designhoteleket nézzük ebből a szempontból érdekes és sikeres kísérletnek tekinthető a magyar építészek /ifj. Benczur László, és Sugár Péter/ és magyar designerek által tervezett, 2007-ben megnyitott budai Lánchíd19 design hotel. Egyrészt különleges üveghomlokzatával a közelben folyó Dunára reflektál. A homlokzat kritikusai szerint inkább a környező épületek ornamentikájára kellett volna válaszolnia a tervezőknek, de miért ne lehetne a tájjal, adott esetben egy folyóval kapcsolatot teremteni az építésznek és a fények tervezőinek /Szövetség 39 és a Nextlab csapata/. Esti kivilágításban az üveg- homlokzat a Duna hullámaira emlékeztet. A vízzel való kapcsolat tovább folytatódik a szállodabelsőben, ahol az üveghidak hasonló élményt nyújtanak. A víz-elem további megerősítése az is, hogy az építkezés során megtalált Luxemburgi Zsigmond korából származó víztorony maradványait nem temették vissza, hanem az alagsorban, az egyik kis konferenciateremben megtekinthetők. Egy másik teremben az egyik oldalfalon a Vár és a Dunapart „grafittije” látható, melyet a szálloda saját grafikusa Kiss Zsombor készített. Ezek a tények mindenképpen azt igazolják, hogy a tervezők ismerték és értékelték a „hely szellemét” és azt figyelembe vették a tervezésnél. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a Petőfi híd és a Lágymányosi híd közti parton húzódó új, meglehetősen egyhangú épületsor tervezői bizony nem gondolkoztak el az épületek Dunához való viszonyán, pedig tervezhettek volna valami hasonló látványt a homlokzatokra, amely kapcsolódhatott volna a MÜPA esti kivilágításához is. Még nem késő!

Visszatérve a Lánchíd19 design hotel belső kiképzéséhez, az izgalmas megoldások ismét magyar szakemberek munkáját dícsérik. Egyrészt meg kell említenünk Fónagy Dóra és Dávidházi Anna nevét, akik a defo elnevezésű komplex designkommunikációs rendszer segítségével az építészet, a divat, a formatervezés, a vizuális kommunikáció és a szállodaipar összefüggéseit keresve próbáltak egy kreatív stratégiát kínálni a szálloda számára. Ennek a stratégiának az egyik legszembetűnőbb megnyilvánulása a szobák és apartmanok egyedi, neves külföldi stúdiókból származó székei. Egy jól megtervezett szállodai/vendég-látóipari szék, már eleve sugallja a „Foglalj helyet, helyezd magad kényelembe nálunk!”üzenetét. Nem beszélve arról, hogy a székek további pozitív asszociációkra és kreativitásra adnak lehetőséget. Ezekre a székekre asszociálva a MOME hallgatói nagyon sok humorral és fantáziával minden szoba számára egy-egy képet készítettek. Van olyan szoba, ahol Philippe Starck átlátszó műanyagszéke Hamupipőke üvegcipőjének megfestésére ihlette az egyik hallgatót, míg egy másik szobában ugyanezen designer Victoria Ghost széke egy interaktív sakktáblára késztette az alkotót, amelyen a királynőt a szék sziluettje jelképezi. George S. Sowden tervező Grey Pacific székének háttámlája olyan, mint a régi diakeretek, a falon pedig diafilmek felnagyított változatát látjuk, melyeknek témáját valós emlékek adják. Ross Lovegrove Black Supernatural széke háttámlájának képi párhuzama a falon a mák gubója, illetve a mákszemek Ugyanezen tervező amorf formájú székeire asszociálva interakív célbadobós játék készült a falra egy másik szobában. Valamennyi szoba és apartman egyedivé és különlegessé változik a bennük található szék-kép együttestől. Itt talán csak azt hiányolnám, hogy a székek és a képek vizuális világának egyáltalán nincs kapcsolata a külső környezettel, a Várral és az arisztokratikus budai környékkel, de ez elsősorban abból adódik, hogy a székek nem magyar tervezők munkái. Ilyenkor azért felvetődik az emberben a kérdés, hogy hol vannak a magyar széktervezők, és vajon a befektetők miért nem őket választották.

A székeket kivéve egyébként a szálloda belső berendezése magyar cégek terméke, a belső kiképzés pedig magyar belsőépítészek munkáját dícséri.

Lánchíd19 design hotel

Mindez nagy merészségre vall a befektetők részéről, pedig nem szakmai befektetőkről van szó. Jó esetben ugyanis, még ha magyar építésze is van egy szállodának, a belsőépítészeti megoldások esetében legtöbbször divatos és sematikus külföldi trendeket követnek, az pedig csak elvétve fordul elő, hogy egyetemi hallgatók kreativitását és munkáját is igénybe veszik, holott egy ilyen megoldással mindenki jól jár.

A Lánchíd 19 design hotel esetében talán az is fontos tényező volt, hogy az egyik befektető ismert műgyűjtő, akinek vizuális érzékenysége bizonyára eltér az átlagtól, és akinek gyűjteményéből három Francoise Gilot kép is a szálloda belső terét díszíti.

Érdekes lenne megvizsgálni, hogy a többi, hasonló kategóriás, magát designhotelnek valló budapesti szálloda /Design Hotel Marmara, Hotel Alfa Moda Fashion, Continental Hotel Zara, Hotel Regnum Residence, Brody House, Bohem Art Hotel, Art ’Otel, stb./mennyire felel meg az ilyen típusú szállodák követelményeinek, illetve a cikk címében felvetett gondolatnak, t.i az építészeti/táji környezetbe való beilleszkedésnek. Mindez azonban kimerítené ennek a cikknek a kereteit.

Csak érdekességképpen jegyezném meg, hogy manapság ritka dolog, hogy egy szálloda a történelmi helyszínhez illő, magyar nevet válasszon magának. A Lánchíd19 hotel ezt tette, és ennek ellenére vendégkörének 80% -a külföldi!

Egyébként idegenforgalmi szempontból is különleges szállodáról van szó, amely a berlini székhelyű, nemzetközi Design Hotels szállodacsoport tagja. A szállodacsoporthoz mintegy 200 független szálloda tartozik 40 országban a világ minden részén, és valóban csak az építészeti, belsőépítészeti és idegenforgalmi szempontból legigényesebb szállodákat veszik fel a tagok közé.

A szálloda több építészeti, belsőépítészeti és idegenforgalmi díjat kapott. 2007-ben a homlokzatot és az arculatot Magyar Formatervezési Díjjal illetve az épületet a Budapest Építészeti Nívódíjjal jutalmazták. 2008-ban pedig az épület elnyerte a Pro Architectura díjat, valamint a The European Design Awards legjobb Építészet díját, valamint felkerült a Wallpaper és Fortune magazinok Best 50 Business Hotels 2008 listájára.

Lánchíd19 design hotel

Így méltán lehetünk büszkék a Lánchíd19 Designhotelre és valamennyi szakemberre, aki részt vett a tervezésben, illetve akik jelenleg menedzselik a szállodát. Hosszú távon pedig érdemes elgondolkodni azon, hogy Budapest idegenforgalmának megújulása elképzelhetetlen a szállodáknak és a vendéglátóipari helyszíneknek a város történelmi és környezeti adottságaihoz kapcsolódó vizuális megújulása nélkül.

Kovács-Molnár Judit
művészeti író

"..a magyar belsőépítészet és építészet pontosan azért ilyen ronda mert ..."

Orsós László Jakab a New York-i Magyar Kulturális Központ igazgatója beszél Budapestről, belsőépítészetről, hajviseletről a 6b.hu által készített interjúban arról, miért is ronda a mai magyar belsőépítészet és építészet.

Orsós László Jakab a New York-i Magyar Kulturális Központ igazgatója beszél Budapestről, belsőépítészetről, hajviseletről a 6b.hu által készített interjúban ahol kifejti, miért is ronda a mai magyar belsőépítészet és építészet.

"..a magyar belsőépítészet és építészet pontosan azért ilyen ronda mert egy hamis és nem egy átélt dolognak a leképezése, nem belülről jön és nem egy magabiztosságból jön. És a végén ott ülök mint egy barom..."

forrás: http://6b.hu/Orsos_Budapestrol__belsoepiteszetrol__hajviseletrol

A csend visszhangja - “Az év belsőépítésze 2008”-ban Kocsis Barnabás és Kocsis Gáspár

A testvérpár az evangélikus egyháznak teremtett új hajlékot Szentendrén. imaházat és lelkészi hivatalt magába foglaló lakot terveztek a festőinek mondott Duna parti településen. A díj tehát nemcsak a 2004 augusztusában felszentelt templom enteriőrjeiért adatott, a szakrális tér belsőinek berendezési tárgyainak tervezése egy időben zajlott az épületegyüttesével, s attól elválaszthatatlanok. S hogy miként jöhetett mindez létre?

Kocsis Barnabás és Kocsis Gáspár - Szentendrei evangélikus templom és parókia

Van szakmánkban egy díj, melyre egyre többen áhítoznak, s ezért mind nehezebb megszerezni azt. Elnyerése nem a pályázati anyag komplexitásán, a prezentáció szépségén, még kevésbé a tervezőművész korábban megszerzett tekintélyén múlik, hanem azon a többleten, mely a nehezen összehasonlítható, a belsőépítészet más-más szegmensét feltáró műalkotások egyikét valamilyen oknál fogva a többi fölé emeli. ,,Az év belsőépítésze” címet és a velejáró díjat Laki Pál alapította, fia Laki Péter a Laki Zrt. mostani elnök vezérigazgatója tavaly már tizenegyedik alkalommal adta át. A cég vezetése sohasem az üzleti érdekét, vagy egyéni ízlésvilágát preferálta, csupán a szépséget. Ennek dicséretéről a megnyitó beszédben szó esett, s arról is, hogy a szépség nem feltétlenül drága, az esetleges plusz kiadások később bőven megtérülnek, a csúnya viszont hosszabb távon mindig rossz üzlet. A mostani gazdasági válság mindenütt érezteti hatását, a belsőépítészeknek is új utakat kell keresni, ez lehet a modulok tervezése. Variálhatóságuk a szakma művészeinek kezében garanciát jelentene olyan területeken, ahol ma, rettegve az egyedi tervezés és kivitelezés anyagi terheitől, nem alkalmazzák őket.

Kocsis Barnabás és Kocsis Gáspár - Szentendrei evangélikus templom és parókiaKocsis Barnabás és Kocsis Gáspár - Szentendrei evangélikus templom és parókia

Visszaidézve a díjátadás pillanatait,a Laki Kereskedelmi Központban rendezett ünnepség meghívottjai kiállítva láthatták a korábban elbírált anyag egészét. A Finta József vezette zsűri ritkán tapasztalható egységben hozta meg döntését, valamennyiüket megérintette a díjnyertes terv térré formált csendje. Az a belső csend, melyre a minket körülvevő világban, annak hiánya miatt egyre inkább vágyunk. Ez az igény helyezte Kocsis Barnabás és Kocsis Gáspár művét a többiek elé, még ha azokban esetenként nagyobb technikai bravúrokkal, csillogóbb kivitelben voltak megoldva ilyen összetett funkcionális problémák.

A testvérpár az evangélikus egyháznak teremtett új hajlékot Szentendrén. imaházat és lelkészi hivatalt magába foglaló lakot terveztek a festőinek mondott Duna parti településen. A díj tehát nemcsak a 2004 augusztusában felszentelt templom enteriőrjeiért adatott, a szakrális tér belsőinek berendezési tárgyainak tervezése egy időben zajlott az épületegyüttesével, s attól elválaszthatatlanok. S hogy miként jöhetett mindez létre?

Valószínűleg elege lehetett a helyi főépítésznek a történelmi belváros házainak léptékét szolgaian másoló, arányrendszerének mélyebb összefüggéseit fel nem táró klónjaiból. Frissebb szellemű, ám hivalkodás mentes épületet kívánhatott, amikor pályázatot írt ki a frekventált helyen lévő telek beépítésére, az egyházi rendeltetésű épületegyüttes megtervezésére. De lehet, hogy előírások kötelezték erre, mindenesetre a meghívásos pályázat nyertesi a túl nagy szakmai múlttal az idő tájt bizonyosan még nem rendelkező Kocsis testvérek lettek, aki mint láthatjuk halmozták sikereiket e lehetőség megragadásával.

Kocsis Barnabás és Kocsis Gáspár - Szentendrei evangélikus templom és parókiaKocsis Barnabás és Kocsis Gáspár - Szentendrei evangélikus templom és parókiaKocsis Barnabás és Kocsis Gáspár - Szentendrei evangélikus templom és parókiaKocsis Barnabás és Kocsis Gáspár - Szentendrei evangélikus templom és parókia

A helyszín a HÉV állomástól a főtér tekergő turista hadiút és a Bükkös patak metszéspontjában van, a vízparti gyalogsétány és egy felé hegyesszögben közelítő utcácska torkolatában. Pici és amorf, mint erre felé valamennyi, csak mind máshogy. Leginkább egy békebeli, kevésbé puccos kocsmát tudnék rajta elképzelni, de mit szólna ahhoz a környék, a konkurencia meg az ÁNTSZ? Fölfelé nem lehet terjeszkedni, e város részben a földszint plusz egy emelet a maximális beépíthetőségi magasság, onnan kezdve viszont minden az égíek kompetenciájába tartozik. Arra felé nyitott Kocsis Barnabás és öccse Gáspár. Csak két példa rá. A templom oromfalából méternyire sem előrehúzott apszis lapos tetején a láthatatlan síküvegen át árad a fény a szentélybe. A másik. A szarkofág alakú imaterem tömegéhez a harangtorony egy kis híddal kapcsolódik. A karcsú építmény oldalait horizontálisan és vertikálisan felhasították, a keresztforma így a toronysisak alatt jelent meg. Mindez nem formai játszadozás, hiszen a jelet kialakító motívumot jól látható acélgerendák alkotják, melyek nemcsak a sisakot, de a harang súlyát is hordozzák.

A templomot az építkezés helyszínére szállított, ott hasogatott és fugázó anyag nélkül rakott szürke kőburkolat borítja, tetejét természetes pala. Egészen másképp fest a kétszintes lelkész lak. Nagy ablakos világos vakolatú falai fölött szélesen kiülő eresz látható, alacsony lejtéssel rakott vörös cserépfedéssel. Miközben a szakrális tér funkcionális tartalma okán teljesen elkülönül formálásában, anyaghasználatában, színezésében az épületegyüttes többi részétől, ugyanakkor mégis szerves egységet alkotnak. Ez leginkább az északi homlokzaton figyelhető meg. A lelkészi hivatal, s a gyülekezeti terem szinte ráfonódik az imaterem oldalára. Utóbbi kettőt csupán egy teljes szélességében felnyíló tolóajtó szeparálja, de az igényes tervezői munka vonzerejének is köszönhetően az egyre sokasodó gyülekezet ezt többször templomtérként használja. Mint ha csak egy Oldalhajó lenne. Sor kerülhet még arra, hogy ennek tetején építik meg az új gyülekezeti termet. Ha anyagilag tovább erősödik az egyház, a karzatra orgona kerülhet, a kórus részére pedig lépcsőzetes emelvény, hogy az istentisztelet látványából ők se legyenek kirekesztve.

Előrejőve a mellvéd faláig, csodálatos kép tárul elénk. A monolit beton koporsófödém matt festése, az oldalfalakon a velencei stukkó márványszerű csillogásával hozza vissza a kékségnek ugyanazt az árnyalatát, mely azután a szentély fölött beleolvad az ég színébe. Borovi fenyőből készült a berendezés, a falba süllyesztett lámpasorok súroló fénye szinte felgyújtja a padok, székek, pulpitus, szószék, keresztelőtál tartó és az oltár fájának vöröseit. A mészkő előlapú oltár mögött egyetlen karcsú laposacél kereszt feketéllik, élei szándékoltan őrzik a lángvágó okozta sebeket. Talán a karzat fölötti, Jávor Piroska festőművész által tervezett kör alakú színes üvegablak a 'rozetta',a templom egyetlen dísze, a szépség inkább a mívesen kidolgozott részletekben lakozik. A földbarna kő padló egyetlen lépcsőfokkal emelkedik meg a szentély előtt, repesztett hatású, sárgára színezett műkő lapokra lépünk a templom udvarán. Amint bezáródik mögöttünk a minimalista stílusú, áttört fémkapu, az imaház előtti terecskén még a macskakövet koptathatjuk, aztán persze jön az össze-vissza foltozgatott aszfaltjárda.

A fiúk műterme alig öt percre van innen. Míg odaérünk, megtudom a fiatalabb testvérről, Gáspárról, hogy kitanulta a húrospengetős hangszerkészítő szakmát, mielőtt diplomát szerzett volna az Iparművészeti Egyetemen. Bátyja, Barnabás négy évvel korábban járt oda, elvégezte Reimholcz Péter keze alatt a mesterképzőt, majd az Építész Kamara mesteriskoláját is. Közben egy kétszintes épületcsoporttal körülvett teresedéshez érünk. A telep házait a testvérpár édesapja, Kocsis József tervezte. Az ismert csigaházas emblémájú fémlapot pillantom meg a bejárat falán. Felirata: „Az év lakóépülete - l983”. Negyedszázaddal később, ,,Az év belsőépítésze - 2008” cím ide került. Az almák igazán nem estek messze fájuktól.

Gyürky András belsőépítész

Fotó: London Katalin

A cikk eredetileg a Magyar Iparművészet 2009/2 számában jelent meg.

Dinamizmus és kreativitás - O.Ecker Juditról, a belsőépítészről és szakmaszervezőről

O.Ecker Judit szakmai karrierjét figyelve úgy tűnik, hogy a dicséretesen nagyszámú értünk (és a többek helyett) végzett közéleti munka sok fontos dolgot elfed az alkotói életútból – iparművészeti tevékenységéről méltatlanul kevesebb szó esik.

O.Ecker Judit szakmai karrierjét figyelve úgy tűnik, hogy a dicséretesen nagyszámú értünk (és a többek helyett) végzett közéleti munka sok fontos dolgot elfed az alkotói életútból – iparművészeti tevékenységéről méltatlanul kevesebb szó esik.

Azért bocsátottam mindezt előre az okleveles építész-tervező művész bemutatásakor, mert az ő szakmai életútja ebben a közegben íródik, szinte a szemünk előtt, ám a szerepvállalások átlagosnál jóval sűrűbb volta sok fontos dolgot elfed, épp a szakmai oldalon. Nézzük az indulást!

Az Iparművészeti Főiskolán, mint oly sokunknak, Jánossy György, Németh István, Szrogh György a tervező tanárai. O.Ecker Judit úgy érzi, utóbbitól kapta a legtöbbet. Tanulmányai megkezdése előtt, majd a diplomaszerzés után egy évtizedet töltött a Középülettervező Vállalatnál (KÖZTI). Mózer Pál műtermében kezdődött a pálya, melyet Lőrinczi Edit – későbbi nagy munkáikban állandó alkotótársa – egyengetett.

O.Ecker Judit szorgalmasan tette a dolgát. Iskola, iroda, autószalon, bemutatóterem, vendégház, raktár, bank, magánház vagy kiállítási tér belsőinek a semmiből való megteremtése éppúgy szerepelt repertoárján, mint a rekonstrukciós és felújítási tervek készítése. Mindehhez persze ismerni kell a régieken túl a folyton megújuló anyagokat, technológiákat, a színek, formák, fények hatásait. Meg kell találni a megfelelő hangot a társtervezőkkel, művésztársakkal, kivitelezőkkel, megrendelővel és beruházóval. O.Ecker valószínűleg nemcsak ötletdús tervező, jó pszichológus, de kiváló üzletasszony is, mert a sikerességhez ez is kell, a jogi ismeretekről nem is beszélve.

Így hozza aztán egyik megrendelés a másikat. Így jut a tervező a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola visszakapott épületében olyan meditációs tér megalkotásának lehetőségéhez, mely hangulata évekkel később arra készteti Erdő Péter bíboros prímást, hogy felkérje az általa nem ismert alkotót (a korábbi megbízást még Lékai László bíboros adta), vegyen részt az Esztergomi Régi Szeminárium épülte felújításának, átalakításának nemzetközi pályázatán. Ezen nem elég nyernie, fokozatosan meg kell győzni az egyes téregyüttesek funkcióváltásainak helyességéről a hierarchia különféle szintjein beleszólásra kompetenciát érzőket, maga mögött tudva persze a hazai legmagasabb egyházi méltóság bizalmát, s tökéletesen ugyanazt az álláspontot képviselni – beruházóval, kivitelezővel szemben – az e munkában is egyenrangú tervezőtárssal, Lőrinczi Edittel.

Ezek után a Régi Szeminárium dísztermét klasszicizáló hangulatúvá lehet varázsolni kazettás mozaik parkettel, erőteljes profilú gipszstukkókkal, az álmennyezet mélyedéseiből méltóságteljesen alácsüngő egyedi tervezésű bronzcsillárokkal, falikarokkal, többrétegű súlyos drapériákkal, kényelmes széksorokkal. A nagyelőadó szellőzőrendszerének eltakarása egészen más stílus kialakítására készteti az alkotópárost, miközben a 12000 négyzetméternek egységet kell sugároznia. A masszív gerenda- és boltív-imitációk ennek a térnek is komolyságot, súlyt adnak, de a világos színek miatt ez nem nyomasztó, viszont harmonizál a „bauhausos” osztású, ellentétes tónusú hangvető, hangelnyelő faburkolattal. Mindez konzekvenciákkal jár a katonás sorokban álló székek ülőlapjainak, háttámláinak formálásánál is. A konferenciatermen is visszafogott újszerűség dominál. A Hild-féle épület legizgalmasabb térélménye a könyvtárban jött létre. Az olvasóterem csigalépcsője első ránézésre felújításnak tűnik, figyelmesebben megtekintve a részleteket, észrevehető a hajdani formakincs leegyszerűsítése. Az itt sohasem létezett vertikális közlekedő új funkcióval bír, a majd öt méter magas, balesetveszélyes és elérhetetlen felsőrészű könyvespolcokat galériaszinttel felezték meg a tervezők, az erre való feljutáshoz kellettek a kis alapterületet elfoglaló spirális grádicsok. Az olvasótérben kecses fémkorlátok, üvegosztó bordás ablakok vannak, a beáramló természetes fény csak a falpilléreken talál intenzív színű, nagyon egyszerű mustrájú díszítőfestést. A bútorzat sötétre pácolt, a mesterséges világítóeszközök szinte teljesen rejtve vannak. Geometrikus mintázatú padlóburkolatba süllyesztett szellőzőrácsok olvasószigeteket vesznek körbe, ez a miliő fogadja a hittudomány kincsei közt kutatókat.

Ugyanezt a könyvtári funkciót a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolánál, valamint a Budapesti Műszaki Egyetemen (ezek korábbi munkák) egészen másfajta racionalizmussal oldotta meg O.Ecker és csapata. Ám, hogy ne csak rekonstrukciós feladatokról essék szó – bármiféle egyoldalúságit feltételezve - , vessünk egy-egy pillantást a 2000-ben átadott autószalonra, vagy a későbbi, irodaház átépítése során létrehozott enteriőrökre. Kreatív, minden irányban nyitott művész alkotásai közül kiemelt példák ezek, töredékei csupán az eddig megvalósultaknak.

Nem lenne teljes a portré, ha O.Ecker Judit szakma szervezői tevékenységének főbb állomásait nem említeném meg. Korábban a Fiatal Iparművésze Stúdiója, majd az Artunion Művészeti Vállalat művészeti vezetője volt. Jelenleg elnökségi tag a Művészeti Dolgozók Szakszervezetében, a Budapesti Építész Kamarában, elnöke a Magyar Építész Kamara Belsőépítészeti Tagozatának. Nevéhez fűződik az 1998 óta kiosztásra kerülő az Év Belsőépítésze díj, a Diploma Díj létrehozásának ötlete, emléktáblák elhelyezése szakmánk nagyjainak, pályázatok, kiállítások, belsőépítész-honlap megteremtése.

Alkotói és közéleti tevékenységét számos díjjal honorálták, 2006-ban Ferenczy Noémi-díjban részesült. Ki gondolná, hogy ez a kiapadhatatlan teremtőkedvvel megáldott dinamikus nő már hatszoros nagymama. Hogy miből meríti a hatalmas erőt, hitet, ami a család, a cég, a szakmai közélet működtetéséhez kell – sejthető, csupán az maradt számomra titok: honnan van ideje minderre? Mosolyogva felhúzza a vállát, s erről a mozdulatról eszembe jut a szakmai önéletrajz alá kanyarított arc poetica: „Olyan terveket szeretnék létrehozni, amelyekben az emberek úgy érzik jól magukat, hogy nem is tudják, miért.”

Gyürky András belsőépítész

Díjátadó és kiállítás - “Az év belsőépítésze 2009”-ben Tardos Tibor

Tervezői a budaörsi iskolát állásfoglalásnak, a vizuális felvilágosítás és tudatosítás eszközének is szánták. Az évfolyamonként átáramló gyerekek számára itteni, kivételes környezetük áttekinthetősége, világos egyértelműsége, semleges befogadóképessége egy idő után magától fog értetődni.

Laki Pál és fia Péter éppen 12 éve keresték meg a Magyar Építészkamara Belsőépítész Tagozatát a díjalapítás ötletével. A családi vállalkozásként induló gipszműves cég az évek során a belsőépítészet „kellékigényeit” szinte minden területen lefedő Zrt.-vé nőtt, az elismerés anyagi része, pedig egymillió forintra. Ezt az összeget az idei nyertes Tardos Tibor meg kívánta felezni alkotótársával, a győztes pályamű generál építésztervezőjével, Dobai Jánossal, ám ekkor Laki Péter duplájára emelte a pénzdíjat. Az oklevél, a plakett és a cím azonban egyedül Tardos Tiboré, aki két munkájával pályázott, s a zsűrielnök Finta József szerint a SZÁMALK (Gábor Dénes Főiskola) hasonló tisztasággal fogalmazott épületbelsején a tervező egyénisége, szellemisége ugyanolyan erővel érhető tetten, mint a Budaörsi 24 tantermes általános iskolánál.

Utóbbinál „a tervezők abban állapodtak meg, hogy a belsőépítészet mellőzzön minden fölösleges látványelemet, a feltétlenül szükséges tételeket viszont a legmagasabb minőségben valósítsa meg. Kitűzött céljaik: biztonság, tartósság, csereszabatosság, áttekinthetőség, divatmentes korszerűség. Az épület minden zuga legyen jól takarítható, karbantartása magától értetődő, felületei ellenállóak.

A folyosói és tantermi beépített bútorzat az épületet hosszirányban tagoló egyenletes méretrendbe illeszkedik. Az épület egy eljövendő átszervezése, a termek újraosztása esetén ezek burkolati és tárolóegységek a teremajtók kapualjaival együtt tetszőleges új rendbe állíthatóak, afféle nagyra nőtt LEGO kirakósként. Élettartamuknak ezért épületszerkezeti nagyságrendűnek kell lennie.

A fenti cél érdekében a tervezők egyetlen jól megválasztott terméket használtak: az ún. kompaktlemezt (a tornateremben pedig ennek farostlemez változatát). Az anyag jellemzői: különleges keménység, korlátlan élettartam, széles szín- és méretválaszték. A falburkolat elemei, a szekrényajtók, a síkban fekvő és a kapualjakba illesztett teremajtók, a lépcsőmellvédek mind ebből a termékből készültek. Az épületszintenként eltérő, élénk színek helyenként mértéktartóan keverednek is egymással.

Az épületbelső egyéb anyagai és szerkezetei- a biztonsági üveg, a rozsdamentes acél, a kőporcelán, a festett beton, az alumínium nyílászárók és az akusztikus gipszkarton álmennyezetek – ugyancsak tartósságot és megbízhatóságot sugallnak a maguk visszafogottabb, anyagszerű módján. A nagyvonalú terek természetesen oldódnak bele a színes folyosók könnyedségébe. Ez az összhatás különösen a háromszintes aulában szembetűnő.

Az értékes mobil bútorzatot az önkormányzat külön közbeszerzési eljárás keretében rendelte meg. A kiválasztott korszerű bútorok kialakítása és választéka minden korcsoportot lefed, a tantermek az óravezető tanár igényei szerint átrendezhetőek. Minden tanteremben ott a digitális tábla, a tanári és a diák számítógépek. Az informatikai és a nyelvi laborok teljesen számítógépesítettek, akárcsak a korszerű multimédiás stúdió.

A nagy ablakoknak, az emeleti átriumok üvegezett padlójának és a folyosók felső üvegsávjának köszönhetően a hatalmas épületet átjárja a természetes fény. A napvédelemről automata árnyékolók gondoskodnak. A középső sáv helyiségei kivételével (mosdók, tárgyalók, stúdió) minden helyiség természetes szellőzésű. Szünetben az egész iskola átöblíthető friss levegővel. Tanóra alatt automata szellőzőablak méri a széndioxid-szintet, és nyílik-zárul szükség szerint.

Tervezői a budaörsi iskolát állásfoglalásnak, a vizuális felvilágosítás és tudatosítás eszközének is szánták. Az évfolyamonként átáramló gyerekek számára itteni, kivételes környezetük áttekinthetősége, világos egyértelműsége, semleges befogadóképessége egy idő után magától fog értetődni. Egy részük másutt is, a jövőben is igényelni fogja ezeket a minőségeket. Az iskola sikeres működésétől ennélfogva az is várható, hogy a város ma talán még idegenkedő polgárai elfogadják, majd a magukénak érzik, végül pedig kulturálisan is integrálják, saját belső igényükként élik meg az épületben megtestesülő értékeket. A környezet közvetlenül nevel. Ez a reményteli gondolat szakmánk alapvetése.”

(a fotókat Tardos Tibor és Bujnovszky Tamás készítette)

A recesszió csalhatatlan jeleként értékelhetjük azt a tényt, hogy idén Tardoson kívül csak kilencen pályáztak „Az év belsőépítésze” díjra. A legutóbbi években háromszor ennyien is próbálkoztak. Igaz most kivétel nélkül magas színvonalú, átgondolt munkákat láthattunk és a díjátadó ünnepséget követő pazar fogadás után a kiállítást nem kellett azonnal lebontani, a Laki Zrt. Székházában hétvégéig megtekinthető maradt bárki számára. A pályázaton való kisebb részvétel oka lehetett még a korábbi győztesek által megemelt mérce, részükről pedig az a most is beigazolódó esélylatolgatás, melyszerint másodszor még senki nem nyerte el ezt a címet. Szerencsére nem mindegyikük gondolkodott így az idén se, s előbb-utóbb a nagyágyúk egyike duplázni fog. Terjedelmi okok miatt ezúttal csak a pályázók nevét és témáikat van mód felsorolni.

Bara Ákos 8 tablón mutatta be a Párizsi Nagy Áruháztól, vendéglátó létesítményeken át TV stúdiós díszletekig ívelő munkáinak fotóit. Ennél is szélesebb műfajskálával, szinte egész életművéből merítette vetített képeinek anyagát Szenes István. Rex-Kis Béla és Hegedűs Viola a Szapáry kastély épületegyüttes felújításával, Somogyi Pál az Apáczai Hotel belsőépítészeti munkáival a műemlék épületekhez való értő hozzányúlás egy-egy lehetséges variációjára mutattak példát. Snopper Zsuzsa a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia belsőépítészeti kialakításnál nemcsak a kastély eredeti stílusjegyeit, de az építészeti átalakítást jegyző Makovetz Imre meghatározó formavilágát is maximálisan figyelembe vette. László Ildikó a Hévíz Gyógyfürdő, Tóth Róbert a Pannon Székház, a mindig kiváló anyagot benyújtó Csavarga Rózsa a Semmelweis Orvostudományi Egyetem és Kutatási Központ belsőépítészeti munkáival pályázott. A Tutaj utcai Pannónia Általános Iskola enteriőrjeinek kialakításánál Kéry Balázs a barna és a fehér kontrasztjára alapozott, s ha kisebb felületi megjelenésben, de nála is jelentkezett a világítóan élénk színek bátor használata, mely azután szintén oktatási intézményben a pályázat győztes tervnél oly nagyvonalúan uralja a teret.

Ezúton is gratulálunk a győztesnek, akinek tanítványa volt a nála csak pár évvel fiatalabb „Az év belsőépítésze-1998” címet elsőként elnyert Göde András. Tardos Tibor megköszönve a díjat elmondta, hogy a 2007-ben átadott Budaörsi 24 tantermes iskola és a SZÁMALK tervét a nemrég elhunyt Vargha Mihály noszogatására nevezte be a pályázatra, de a karján viselt gyászszalaggal mestereire, Németh Istvánra és Reimholz Péterre is emlékezik. Hálával szólt még Sajó Imréről, akivel egymás munkáinak kritikusai és ösztönzői.

Csak remélhetjük hogy ez a fajta tisztelet és morál a magasszintű szakmaisággal párosulva „Az év belsőépítésze” cím jövőbeni elnyerőire is jellemző lesz s a megmérettetésre mind többen vállalkoznak

Gyürky András: belsőépítész

Figyelni a részletekre is - Kovács Zoltán belsőépítész

Kissé szédelegve lépkedek az Andrássy úti bérpalota II. emeleti körfolyosóját elhagyva a lepusztult, sokszorosan elbarmolt, frissen privatizált épület lépcsőházából kifelé. A világörökség egy keskeny szeletét ismertem meg az imént, amikor KOVÁCS ZOLTÁN építész, tervezőművész kollégám több mint 3 órás beszélgetésünk után kikísért műterméből és búcsúzóul még mesélt az új tulajdonos által nemsokára átépítendő házról, melynek egy levert konzoltakaró gipszdíszítését odabenn őrizgeti...

Kovács Zoltán - Eger Lajosvárosi felújításKovács Zoltán - Közlekedési Múzeum, 150 éves Magyar Vasút, nagycsarnok állomásépületKovács Zoltán - Közlekedési Múzeum, 150 éves Magyar Vasút, vonatmodellek vitrinei

Kissé szédelegve lépkedek az Andrássy úti bérpalota II. emeleti körfolyosóját elhagyva a lepusztult, sokszorosan elbarmolt, frissen privatizált épület lépcsőházából kifelé. A világörökség egy keskeny szeletét ismertem meg az imént, amikor KOVÁCS ZOLTÁN építész, tervezőművész kollégám több mint 3 órás beszélgetésünk után kikísért műterméből és búcsúzóul még mesélt az új tulajdonos által nemsokára átépítendő házról, melynek egy levert konzoltakaró gipszdíszítését odabenn őrizgeti. A bérlemények kivásárlása javában tart, nemsokára Kovács is távozik innen, halványnál is halványabb a reménye arra, hogy épp őt kérnék fel az új funkció megtervezésére, mégis őrizgeti a levert, sérült stukkót, mert egyszer még inspirációt nyerhet motívumkincséből. Nem nosztalgiázó típus. Nála az épített környezetre való odafigyelés belülről jövő kényszer. Mint az is, hogy a vállalt feladatokat legjobb tudása szerint, maximális erőbedobással oldja meg.

Az információgyűjtés, a naprakész szakismeret, a legapróbb részletekig történő tervkidolgozás, az elvtelen kompromisszumok elutasítása a művezetés során, és a saját szellemi tevékenységét őrző objektum további sorsának követése, számára evidencia. Alkotói tapasztalatait alma materében adja át, 1990 óta belsőépítészeti tervezést tanít a nemrég Moholy Nagy nevét felvevő Iparművészeti Egyetem Építész Tanszékén, ahol Szrogh György, Német István, Jánossy György voltak a mesterei. Állítja, ma sem kapnak kevesebb belsőépítészeti alapozást a hallgatók, az viszont tény, hogy a bútor teljesen eltűnt a diplomatervekből. Évekre visszamenően mutatja számítógépén növendékeinek munkáit, épp úgy számon tartja az ifjak zsengéit, mint saját dokumentációját. Vérbeli tanár. Beszélgetésünk során észreveszi figyelmem lanyhulását, vissza megy oda, ahol elvesztettem a fonalat. Általam nem ismert dolgokat elmagyaráz, leskiccel, monitorán példával illusztrál.

Kovács Zoltán - Material Építő- és Design CenterKovács Zoltán - Material Építő- és Design Center

Nem nyugszik, amíg meg nem értem (őszinte rácsodálkozásommal nem éri be), hogy milyen nagy dolog 3-10 mm tűréshatáron belül létrehozni a Materiál Építő és Design Center belsőjének elliptikus üvegkorlátját. A majd 30 méter hossztengelyű ovális nyílást szegélyező vasbeton lemezek 1 centiméternél többet nem térhetnek el a tervtől, hiszen akkor az előre leszabott, máshol összecsiszolt márványlapok gumi tömítésű nútja nem tudja magába foglalni a 3 mm-es hibahatárú ragasztott, hajlított üveglapokat, s az ezeket támasztó saválló krómacél oszlopokat és élvédő korlátot. Más kollégákkal ellentétben mégsem a honi ipar munkakultúráját jócskán meghaladó elvárás teljesítésének kiharcolását érzi elsősorban személyes sikerének Kovács, hanem a csapatmunkát. Ilyen teljesítmény ugyanis csak akkor jöhet létre, ha a tervező bátorságát a megrendelő és a kivitelező teljes bizalma övezi. A legmerészebb elképzelések sora bukik meg a napi érdekeken átlépni nem tudó fantáziátlanságon és a járt utat járatlanért el nem hagyó óvatoskodáson. Mert mi van akkor, ha egy icipici hiba csúszik a számításokba, a gyártás technológiába, vagy a jelen esetben például a négyszer megismételt geodéziai mérésekbe. A selejt, a kár több milliós nagyságrendű. S ki akar a felelősség keresés bírósági útvesztőkbe terelt játszmájának kiszolgáltatottja lenni? Kovács Zoltán bízik magában, s igényességével bizalmat teremt maga iránt. Egykori munkáinak helyszínére, ha új feladat van, visszahívják. 1993-ban a Lisys Kereskedőháznak „még csak” 400 m2-en tervez üzletet és bemutató termet az Izabella utcába, ugyanennek a cégnek négy évvel később már 1500 m2-en székházat a Kassák Lajos utcában. Az 1995-2002 között megvalósult, összesen 52000 m2-es Metropolitan irodaházak a Tüzér u., Hun u., Csata u., térségében nagyságrendi váltást mutatnak az építész- belsőépítész vezető tervező pályáján, bár félve sorolom e számokat, hiszen a rátermettség és a szakmai siker mértékegysége nem az alapterület vagy a beépített légköbméter.

Kovács Zoltán - Xántus J. Középiskola Könyvtár felújítás

Kovács Zoltán 1990-ben PERIOD DESIGN néven indított vállalkozása jegyezte a városligeti Globe színház, a nyíregyházi Korona szálló, a Hotel Corvinus Bük Gyógyszálló vagy a TERVKER RT. EGER szolgáltatóházon belsőépítészeti terveit, hogy csak néhányat említsek a jelentősebb költségvetésű épületek közül, miközben kiállító termek, vendéglátóipari helyek, bemutatóterem és divatszalon, sajtcukrászda és vendégház dokumentációja kerül ki a kislétszámú stúdióból.Zolinak jelenleg 2 fiatal munkatársa van Kanozsai Ágnes és Dorcsinecz János, de a team oszlopos tagja még Galkó Júlia és Székely Tamás, valamennyien szakirányú végzettséggel.

Kovács Zoltán - Xántus J. Középiskola, tanácsteremKovács Zoltán - Xántus J. Középiskola, tanácsteremKovács Zoltán - Xántus J. Középiskola, lépcsőKovács Zoltán - Xántus J. Középiskola, lépcső

Vannak kuriózumok is pl. az 1986-ban a párizsi Eiffel torony első emeletén Magyarországot bemutató kiállítás, vagy 10 évvel később a Közlekedési Múzeumban elkészült „150 éves a Magyar Vasút” című kiállítás és Kovács Zoltán műterméből került ki az Állatkert kiállító terem építészeti terve is. Próbálom kitalálni melyik a kedvenc teremtmény, s belsőépítész ösztönöm azt súgja, ez a XÁNTUS JÁNOS Idegenforgalmi Középiskola lehet. Többször is visszatért ebbe az 1886-ban emelt épületbe. 2002-ben a hajdani kápolnából kialakított könyvtár és az oldalszárny tervezésével, tavaly pedig a Hauszmann szárny rekonstrukciójával készült el. A tanácsterem, előtér, lépcsőház funkciójának újragondolása semmi máshoz nem hasonlítható enteriőröket eredményezett. Falfülkékbe csúsztatott, rejtett világítással kiemelt XÁNTUS féle fotók klónjai lőrésszerűen bevágva a sötét falburkolatba – ilyen a körítő fal kiképzése, míg a berendezést a felújított régi szekrények és régi bútordarabok igényességével vetekedő kereskedelemben kapható, ill. egyedileg legyártott mobíliák összhangja jellemzi. Az alapítványi iskola gondnokának összeállítási rajzot adott a tervező a többrészes tárgyalóasztalról, hogy alkalomhoz, létszámhoz illő más és más formában állíttassék össze. Terjedelmi okok miatt nem írok a kétféle vastagságú kazánlemezből lézerrel kivágott, kissé már art dekos lépcsőkorlát elkészíttetésének történetéről, szakemberek előtt pl. egy zsennyei szinpózionon kiselőadást lehetne tartani belőle. Akárcsak az iskola nagyjait ábrázoló lépcsőházi ablakokról, melynek tábláiban Szőnyi István, Hajós Alfréd, Karinthy Frigyes, Gábor Dénes portréja, tevékenységi köre szolgál Hauszmané és Xántusé mellett a minden ízében, szerkesztési módjában mai grafikai megjelenítés tárgyául. Kovács Zoltán nem veszi el a társművészek kenyerét, viszont pontosan megfogalmazott vízióit mindenáron viszont kívánja látni alkotótársai munkáiban. Hiszen ezekből a részletekből tevődik össze az a kép, ami már az ő művészetére jellemző. Más talán megelégedett volna egy historizáló ólomüveg betéttel, ő azonban azt találta ki, hogy a hagyományos technikával csak egy külső keret készüljön, a mezőben viszont a savmaratott üvegre többszörösen ráégetett festék transzparenciája írja felül a fotómontázs realitását. Szintén ebben az épületben talált egy agyonfestett konzoltakarót. Gipsznek tűnt, de fémes kongásából megállapították, hogy bádogból van a díszítő motívumait már nem is mutató darab. Zoli kérésére fémtisztára kaparták, előkerültek a mustrák, azután restaurátor tanulók patinázták olyanná, hogy a diafragma lemezt borító elem újra a tartószerkezet díszévé válhatott.

Amikor a hirtelen rám zúdult információ özöntől kissé kábultan botorkálok lefelé Kovács Zoltán műterméből a világörökség részének nyilvánított Andrássy útra, rég nem érzett öröm tölt el; megint találtam egy kollégát, aki ezt az örökséget belül őrzi.

Gyürky András

A cikk eredetileg a Magyar Iparművészet 2006/4 számában jelent meg.

Folyamatos jelenlét, kritikus összegzés – részletek egy Detre Villő interjúból

Tudjuk nem elegáns gesztus, hogy a neves belsőépítész sikerekben gazdag pályafutásáról szóló rész ezúttal csak fotókról idéződik meg, de ezúttal kizárólag a szakmatörténeti részre kívántunk fókuszálni. Ennek tanulságai tavaly óta, mit sem vesztettek aktualitásukból, mindig tanulságos olvasmány lesz ifjabb, idősebb tervezőművészek számára egyaránt.

Detre Villő: Balaton Kongresszusi Központ és SzínházA fent említett interjú épp egy esztendeje jelent meg a Magyar Iparművészet 2008/3-as számában. Tudjuk nem elegáns gesztus, hogy a neves belsőépítész sikerekben gazdag pályafutásáról szóló rész ezúttal csak fotókról idéződik meg, de ezúttal kizárólag a szakmatörténeti részre kívántunk fókuszálni. Ennek tanulságai tavaly óta, mit sem vesztettek aktualitásukból, mindig tanulságos olvasmány lesz ifjabb, idősebb tervezőművészek számára egyaránt. És persze ebben is benne van az alkotó személyisége.

Detre Villő szakmagyakorlásról, a múlt és a jelen értékrendjeiről, az irányultságokról, az elvárásokról és mindezek változásairól alkotott véleményével kezdte gondolatmenetét.

Régen silány minőségű anyagokból hatalmas hittel és energiával próbáltunk valamit létrehozni az igényeit artikulálni nemigen tudó, de szerencsére beleszólni se mindig akaró beruházónak, az eredmény madárnyelven szólva veréb lett, ma sokszor inkább paradicsommadarat várnak el - semmiért.

Detre Villő: Balaton Kongresszusi Központ és SzínházA belsőépítészet nem tart semerre, hiszen nem egy irányuló folyamat. Ha úgy tetszik, már a barlangok, kunyhók belsejének kényelmesebbé tétele, nem is szólva a komolyabb építmények enteriőrkialakításairól, díszítéseiről, berendezéséről lefedi a belsőépítészet fogalmát, de hivatássá, szakmává csak az utolsó száz évben vált, akkortól, amikor az épületek iránti igények bonyolult szaktervezői közreműködést tettek szükségessé. Persze mindig voltak-vannak építészek, mérnökök, akik kifogástalanul uralják a belsőt is, azután van, aki csak belsőket tud és akar csinálni, van, aki főleg bútort, finom részleteket, dekorációt, színezést, világítást, van, aki csak tárgyakat, és mindez az életpálya során (de akár munkánként is) más és más lehet.

Detre Villő: Balaton Kongresszusi Központ és SzínházAbban a korszakban, amikor mi kezdtünk (az 1960-as évek), igen nagy szükség volt belsőépítész tervezőre, több okból is. Tömérdek tervdokumentáció készült, melyeknek körülbelül harmada épült csak meg, de az utolsó szögig meg kellett tervezni, rajzolni minden részletet egyedileg – hiszen alig volt szakipar, a mainál nagyságrendekkel kevesebb volt a beépíthető készgyártmányok száma. A nyílászáróktól kezdve a teljes bútorberendezést részletrajzokig lebontva kellett dokumentálni, kiírni, a súlyokat, felületeket, árakat kiszámítani – ezt az aprólékos feladatot képtelen lett volna egy szintén agyonhajszolt építészmérnök elvégezni,. Rengeteg bolt-, mozi-, színház-átalakítás készült, a polgári miliőt mindenhol el kellett tüntetni, „leálmennyeztetni”, bedeszkázni, „korszerűvé” tenni. Nagy igény volt erre.

Mára teljesen megváltozott a helyzet, s benne az építész és a belsőépítész munkája is. A sokféle gyártmány, építési szisztéma, na és persze a számítógép miatt rengeteg résztevékenységtől felszabadultunk, így az építészek önállóan le tudják bonyolítani a belsőkhöz a gyártmányalkalmazást, berendezés kiválasztást, mindezeket a beszállítók jórészt át is vállalják. (Naná!) A tervezői munka és az építési folyamat az üzleti élet felől rendkívül irányítottá vált, mindez és a költségkímélés sok épületnél feleslegessé tette a belsőépítészt.

Míg hajdan az egyedileg kitalált és végigrajzolt megoldások sokkal jobban kötődtek a tervezőhöz, már csak azért is, mert az ő művezetése alatt terv szerint valósultak meg (bár rossz minőségben és sokszor hiányosan), most a gyártmányok válogatását katalógusokból keverni-kavarni a szállítók, érdekek, jutalékok között „kiválóan tudják” a megrendelők maguk is – vagy a feleségük, vagy a sógornőjük biztosan lakberendező-tanfolyamot végzett, és ő választ.

Detre Villő: Flamenco Szálloda - Spanyol borozó előtereA legtöbb lehetőségem sok társalkotó összefogására a budapesti 360 szobás Flamenco Szálló tervezésnél volt (építész: Dobozi Miklós). Még nagyon hatott rám a főiskolán belém ívódott szellemiség, az építészeti tervezés elejétől kezdve mindenben részt vettem, miért pont a társművészek irányításáról mondtam volna le? A belső terek koncepciójával teljesen egybeterveztem a szükséges művészi munkákat, mindent belerajzoltam a tervekbe (az általam kívánt művek helyét, méretét, formáját, anyagát) és persze kiválasztottam hozzá az alkotókat is. Szintem ind egykori évfolyamtárs volt, hiszen velük szót tudtam érteni, ismertem őket és megbíztam bennük. Amikor annak a bizonyos zsűrinek nagy lendülettel bemutattam elképzelésemet és a megvalósításra felkért művészeket, óriási volt a megrökönyödés és az ellenállás. Én ragaszkodtam mindenhez és mindenkihez, de valószínűleg csak azért sikerült átvinni koncepciómat, mert Jánossy György volt az építész zsűritag, akinek tetszett a fellépésem, így erőteljesen pártolt.

Detre Villő: Flamenco Szálloda - ÉtteremNagy élmény volt művészbarátaimmal dolgozni, és szinte minden úgy valósult meg, ahogy elképzeltem, persze minden művész saját alkotó szelleme érvényesült saját művében, mégis összhang volt a tejes belsőépítészet területén. Minden bútor, tárgy, felszerelés kiválasztásában részt vettem, még a tányérok, szalvéták mintáiban, színeiben is ragaszkodtam ahhoz, hogy Kókay Krisztina, aki a falburkolat frízdíszítését festette, a terítéket is megtervezze, összhangban az egész térrel. Deés Enikő tervezte a személyzet öltözékét, az ünnepélyes megnyitó virágdíszítését az utolsó asztali csokor elhelyezéséig magam irányítottam. A Flamencóba még kétszer visszahívtak – a negyedszeri felkérés a legújabb tulajdonosváltáskor már vállalhatatlan volt.

A későbbi évtizedekben változtattuk a berendezést az új igazgatóval, a beruházó tanult szakembereivel kialakult jó kapcsolat, kölcsönös bizalom ekkor még lehetővé tette a belsőépítészeti tervezés sikerre vitelét. Az egész épületet szőröstül-bőröstül sajátoménak éreztem. Az átadásig…

Detre Villő: Korona Szálló - palacsintázóManapság erre nincs eshetőség. A megrendelő nagyhatalmú, nem ismer el senki mást, főleg a tervezőt nem, hiszen ő az, aki mindent jobban tud. A tervező dolgozzon olcsón, gyorsan, mutassa meg, milyen ötletei vannak, ő viszont majd megmondja, milyen legyen. No ez kicsit hasonlít arra a rémes régi állapotra, amikor alulképzett elvtársak leptek el minden posztot, ahol dönteni lehetett. A megrendelőm ma sem feltétlenül a saját kontójára önkényeskedik, hiszen majdnem mindent bérbe adnak, az állami és önkormányzati beruházásokban pedig a mi adóforintjaink és EU-s pénzek vannak. Felesleges épületek, felesleges mennyiségben nőnek ki a földből gomba módra, maga az építés az üzlet, tehát nem egy funkció betöltése a cél. Lélektelen megbízók, szakszerűtlen lebonyolítók, képzetlen, alkalmatlan, vagy végsőkig zsarolt, sarokba szorított, elkeseredett kivitelezők között áramlik ide-oda a jutalék és a körbetartozás. A belsőépítésszel pár évente átalakíttatják profilváltás miatt, amit elődje esetleg századok múlva is értéknek tekinthető módon tervezett meg, fenntartás-karbantartás most sincs, hamar lepusztul minden. Szinte semmilyen munkám nincs meg eredeti formájában. Vagy lerobbant régen, vagy már egészen más van a helyén. A szerzői jogot csak ugatja a szakmánk. Megörökíteni, lefotózni, a terveket tárolni nincs idő, rohanunk újabb és újabb megbízatások után.

Detre Villő: Korona Szálló - étteremHa van valami, amit igen utálok az utóbbi korszakban, az az, ha a munkára való felkérés elején azt kérik, hogy mutassak képeket folyóiratokból, vagy régebbi munkáimból, hogy milyen lesz a terv. Milyen „stílusú”?(!) De hiszen most kezdeném a kitalálását! Látványtervet mutatni életveszély. Más módszerek kellenek, más mélységű rajzolás, ki kell bírni a folytonos ugráltatást, megalázási kísérleteket, és nem szabad túl komolyan venni. És még erőszakosabbnak kell lenni, ha el akarunk érni valamit.

Újra és újra felmerül a vád, hogy magát a „belsőépítészetet” nem igazán oktatják. Akik jó színvonalon gyakorolják szakmánkat, kevéssé érnek rá tanítani. A belsőépítész munkája olyan mértékben igényli minden fázisában a személyes közreműködést, s a fent vázolt társadalmi környezet miatt olyan óriási időráfordítást igényel (messze a szerződésben foglaltak felett), hogy a komoly oktatói munka nem fér bele az életünkbe. Pedig tervezést csak élesben lehet tanulni – fejezte be gondolatait Detre Villő.

Őszinte, szomorú és bátor vallonmás ez, társadalmi tükörképnek is felfogható…

Gyürky András - belsőépítész

Kartonbútorok a XXI. Század indulásakor - Egy beszélgetés részletei Terbe János ipari formatervezővel

Pécsett születtem, tanulmányaimat is ott kezdtem meg. Gyermekként kedvenc időtöltéseim közé tartozott a rajzolás, barkácsolás. Később játékból szenvedély lett és tizenéves koromban csatlakoztam a Lantos Ferenc képzőművész által vezetett vizuális műhelyhez.

Terbe János és a papírbútor.
A név és a terméktípus mára egyé - fogalommá - vált.

- Honnan indultál, és miért éppen a papírnál kötöttél ki ?

Terbe János - Hullámkarton lámpa

- Pécsett születtem, tanulmányaimat is ott kezdtem meg. Gyermekként kedvenc időtöltéseim közé tartozott a rajzolás, barkácsolás. Később játékból szenvedély lett és tizenéves koromban csatlakoztam a Lantos Ferenc képzőművész által vezetett vizuális műhelyhez. Tőle kaptam az első inspirációkat színtan, színelmélet, arányrendszerek, aranymetszés , fibonatsi számsor, a zene és képzőművészet kapcsolata témákat illetően. A vizuális műhellyel több éven keresztül látogattam a nyári művésztelepeket Paks, Telkibánya, Tokaj, valamint rendszeresen vettem részt csoportos és egyéni kiállításokon. A rajzolás és a festés mellett sok időt töltöttem repülő-, illetve hajómodellezéssel, ahol megtanultam az anyagok tulajdonságait, technológiai jellemzőit, a tárgyi alkotás alapjait, a fegyelmet és a precíz munkát. Képzőművészeti és modellező tárgyalkotási ismereteim szerencsésen ötvöződtek és megadták a lehetőségét annak, hogy felvételt nyerjek az Iparművészeti Főiskola formatervező szakára. Ebben az időben nagy lehetőséget láttam az üvegszál erősítésű poliészter és epoxi technológiában. Diplomamunkámat E30 versenyvitorlás hajó, fedélzet és belső berendezés témában készítettem. A diploma után elindítottam saját vállalkozásomat, melynek profilja a fent említett technológiára épül. Terveztem és kiviteleztem újságárusíró automatát, kábeldobozt, telefonfülkét, ülőbútort, ultrahangos felszárító burkolatot, lakókocsit, szelektív hulladékgyűjtő családot - ez 1997-ben NIVO-díjat kapott - és megépítettem diplomamunkám alapján az "Ábránd" nevű E30 vitorlás hajót, ami a mai napig a legeredményesebb hajónak számít a Balatonon a saját kategóriájában. Többszörös magyar és kékszalag bajnok. A műanyag technológiára alapított vállalkozásom több terméke szabadalmi oltalomban részesült, újdonságnak számított. Viszont rá kellett ébrednem, hogy az anyag és a technológia sem környezetbarát, a kézi gyártás nehézkes, sok esetben gazdaságtalan és az elkészített tárgyak nem újrahasznosíthatók. Ekkor jött a nagy felismerés: váltani kell. Meg kellett találnom azt az anyagot, amelyik újrahasznosítható, környezetbarát, megfelel a korszerű technológiai sorozatgyártási igényeknek, lehetőséget ad a kísérletezésre és az új szemléleti megoldásokra egyaránt. A papír minden szempontból tökéletesnek tűnt.

- Közbevetem, hogy "az én időmben" a Műegyetemi tanulmányait belsőépítész diplomával megfejelő Blazsek Gyöngyvér foglalkozott a papírbútorral. Két irányban indította el tanulmányait. Először egy tömbszerű. iszonyatos súlyú papírhengerbe vájta az ülőformát, inkább geg, mint berendezési tárgy született. Később viszont a hullámkarton lapszerűen hajtogatta, könnyű, színes dobozokat hozva létre, melyek - óvodások képzelőerejére bízva - lehettek ülőzsámolyok, asztalok és játékszerek. Nagyméretű építőkockák, amiből várat, házat, vonatot építhettek, miután megebédeltek rajtuk.

Terbe János - Hullámkarton vázák

- Én is hallottam Blazsek Gyöngyvér hullámpapír gyerekbútorairól, de a valóságban sajnos sohasem láttam ezek a tárgyakat. Külföldön több designer hozott létre értékes kartonbútorokat, tavaly pedig megjelent Franciaországban a "Carton" című gyűjteményes szakirodalom, amelyet Olivier Lebois írt és szerkesztett. Ebben a könyvben megtalálhatók a legnagyobb nevek: az amerikai Frank Gehry, a japán Shigeru Ban, a svéd Serguei Gerasimenko, a német Hans-Peter Stange és még számos nagynevű alkotó. Számomra nagy öröm és megtiszteltetés volt, hogy engem is megkeresett az író, hogy szerepeltetné a könyvben az egyedi bútoraimat, lámpáimat, vázáimat, újszemléletű alkotásaimat. Ez nemzetközileg és szakmailag is nagy elismerése munkáimnak. Tehát a papír beváltotta hozzá fűzött reményeimet

- Lehetnek kételyeim? A legfőbb ellenérv, hogy nem tartják időtállónak, strapabírónak ezt az anyagot, bár a papírusztekercsek szerencsés esetben több ezer évet is átéltek, igaz nem bútor funkcióval. Az ideiglenesség, a rövid időn belüli lecserélhetőség, a sérülékenység, az eldobhatóság jut róla eszébe az embereknek, a környezettudatosabbaknak pedig a gyors lebomlás és az újrahasznosítás. Viszont szakmai körökben is úgy vélik, hogy a kétségkívül olcsó de legfeljebb nemes egyszerűséggel jellemezhető papíralapanyag csupán gyermek- és ifjúsági bútorként, illetve kiállítási installációként állja meg a helyét. Mit lehet a mérleg másik serpenyőjébe tenni praktikum, esztétikum, kreativitás és gazdaságosság tekintetében?

- A köztudatban a kartonpapír egy barátságos, melegtapintású, barna tónusú anyag, amely lágyságának és puhaságának köszönhetően nem tűnik tartósnak, viszont mint minden anyagnak, ennek is lehet javítani a tulajdonságain hogy funkcionális értéket képviselő tárgyakat alkossunk belőle. Szilárdsági szempontból a hajtogatás, a többrétegű lamellás szerkezetű kialakítás hihetetlen szilárdságnövekedést jelent. Az általam készített polcok esetében a terhelhetőség 15-20 kg, az ülőbútorok esetében a teherbírás eléri a két-háromszáz kilót. A nagy igénybevételnek kitett hullámkartonok puhaságát, sérülékenységét helyi merevítésekkel, illetve a sérülékenyebb részek préselt hdf lemezborításával javítjuk. A nedvesség és felázás ellen impregnálással tesszük tartósabbá bútorainkat, ez azt eredményezi, hogy akár nedves ruhával is tisztítható.

Terbe János - Hullámkarton irodai egység

- Elmondható, hogy a papírbútorok egyre nagyobb ismertségre tesznek szert: ez köszönhető a célirányos tervezésnek, - ami jelenti a papíralapanyag hátrányos tulajdonságainak javítását - az anyag sajátos tulajdonságait kihasználó hajtogatásos és lamellás szerkezetek létrehozásának, valamint az anyag hullámos szerkezetéből adódó esztétikai lehetőséget kihasználva, a lamellák egymásmellé sorolásával az alapanyag szépségének. Ezen felül tovább növeli a kartonbútorok népszerűségét, hogy napjainkban egyre nagyobb teret hódít a környezettudatos gondolkodás, felelősségvállalás, egyszóval az "öko-design" szemlélet. Igaz az, hogy az előző évtizedekben megszületett kartondesign a köztudatban a gyermekbútorok képével kapcsolódott össze, és ez sok esetben jelentette az egyszerűséget, az eldobhatóságot. De jelentheti - nemcsak a gyerekek esetében - az alkotási vágy, a kreativitás megvalósulását, mivel a kartonbútorok egyszerűen színezhetők, festhetők, mintázhatók, lehetőséget adva az önkifejezésre, így fokozódhat a kötődés a tárgyakhoz, személyessé tehetjük lakókörnyezetünket, vagy irodánkat.

- Úgy tudom, a második NIVÓ díj 2002-ben már papírbútorért a "PIC - PACK" termékcsalád tervezéséért került a vitrinedbe. A hajtogatható képkeret és polcrendszer után pedig megszülettek a kör-, ovál-, szofa formájú ülőbútorok, asztalok, vázák, lámpák, táskák. Ezek egy része, legalábbis alkotóelemeikben, sorozatgyártásban készülnek, iparművészeti tárgyhoz képest olcsón, de vannak köztük egyedileg, kézimunkával készített darabok, természetszerűleg drágább árfekvésben. És ott van még megjelenési formaként és tervezői-, kivitelezői feladatként az installáció.

Terbe János - Komplex hullámkarton irodaberendezés

- A kartonbútorok megismertetésének, bemutatásának egyik legjobb formája a kiállításokon való részvétel. A JCI Nemzetközi Konferenciának 209-ben Magyarország adott otthont. Ennek a kiállításnak az üzenete, a fő mottója a környezettudatos gondolkodás, a felelősségvállalás fontosságának kihangsúlyozása volt. Bennünket kértek fel arra, hogy a különböző országokból érkezők számára elkészítsük a kiállítási installációt, amely egyszerűen felépített kartonfalakat, és a standok egyedi bútorozását jelentette. Ezen kívül számunkra is kiállítási lehetőséget biztosítottak, hogy bemutathassuk az újdonságra és innovációra fogékony nemzetközi szakembereknek termékeinket. Megtapasztalhattuk azt, ami az előző évek nemzetközi kiállításain is bebizonyosodott, hogy termékeink egyedi design-ja abszolút újdonságnak számít. A papírbútorok életben tartásának, fejlesztésének kulcsa, mint minden újdonság esetében, a folytonos jelenlét, a legkülönbözőbb szakkiállításokon és fórumokon. Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy 2002 óta folyamatosan részt veszünk nemzetközi szakkiállításokon. Jelen voltunk Párizsban, Kölnben, Rómában, Tokióban és Londonban. Ezeknek a kiállításoknak köszönhetően számos partneri kapcsolatot sikerült kialakítanunk a világ különböző részein: Észtországban, Angliában, Belgiumban, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Szlovákiában, Szerbiában és Romániában. Partnereinknél egységes arculatú megjelenést kezdeményeztünk, amely a weboldalon és a kiadványokban is megvalósul és minden esetben hangsúlyossá válik a környezettudatosság fontossága: pl. Belgiumban a Natural Design, Angliában Green2 Braun, Észtországban a Kartong Disain.

Terbe János - Kartonpapírból hajtogatható képkeret

- Úgy gondolom, hogy a karton számomra nagyszerű alapanyag ahhoz, hogy újabb és újabb kihívást jelentsen további tárgyak megalkotásában. Természetesen gondolok különböző anyagtársításokra is, mint ahogy ez látható más tárgyainkon: bőrfüles táskák, bőrfüles fiók- és ajtófogantyúk, természetes szövetbevonatok, ülőbútorok és installációknál, vagy említhetném az idő- és strapabíróságot fokozó parafa burkolatokat az asztallapok esetében. A távoli cél pedig egy papírhajó.

Gyermekként én is ezzel kezdtem, csak megrekedtem a csákónál és a repülőgépnél

- Köszönöm az interjút.

Gyürky András
belsőépítész

A cikk eredetileg a Magyar Iparművészet 2009/3 számában jelent meg.

Két ünnep közt, két munka közt - beszélgetés Dragonits Márta belsőépítésszel

A Ferihegyi repülőtér ajándék-, könyv-, újságboltjaiban az útravalók beszerzésén kívül talán nem csak a belsőépítész szeme látja meg, hogy az enteriőr részleteinek kidolgozottsága és az építészeti térbe történő belesimulás diszkrét eleganciája valamelyik felsőfokú végzettséggel, képességekkel rendelkező kollégájának a műve, ámha nekem tippelni kellene a tervező személyére, aligha Dragonits Márta neve ugrana be, mert én őt az „egyházmüvészek” skatulyájába helyeztem el anno.

Dragonits Márta - Káposztásmegyeri templomDragonits Márta - Káposztásmegyeri templom, részletDragonits Márta - Mátrakeresztesi templom

A Ferihegyi repülőtér ajándék-, könyv-, újságboltjaiban az útravalók beszerzésén kívül talán nem csak a belsőépítész szeme látja meg, hogy az enteriőr részleteinek kidolgozottsága és az építészeti térbe történő belesimulás diszkrét eleganciája valamelyik felsőfokú végzettséggel, képességekkel rendelkező kollégájának a müve, ámha nekem tippelni kellene a tervező személyére, aligha Dragonits Márta neve ugrana be, mert én őt az „egyházmüvészek” skatulyájába helyeztem el anno. Ebbéli prekoncepciómat az „Év belsőépítésze – 2004” díjnyertese a Mátyás templomban végzett munkájával alapozta meg, pontosabban a Budavári Nagyboldogasszony Templom altemplomának és a felső templom egyes részeinek megújításával. Ez a munka és a jelentős sajtóvisszhangot keltő díjazás persze csak megkoronázása volt addigi tevezői pályafutásának, melyben valóban sok egyházi megbizatás volt.

Müemléki felújítást végzett Devecserben, Verőcén, Monoron, Szolnokon, Kecskeméten, de új templomok belső tereinek kialakításában is részt vállalt, mint pl. a budapesti káposztásmegyeri Szentháromság templom kápolnája, a kecskeméti Szent Család templom és közösségi ház, a Szociális Testvérek budapesti, hüvösvölgyi képolnája, a felsőpakonyi református templom, vagy az újszegedi Calkuttai Boldog Teréz anya templom. Utóbbit egy esküvői szertartás vendégeként véletlenül fedeztem fel, miután a boldog párt útjára bocsájtó tisztelendő úr is megerősítette azt a feltételezésemet, hogy az oltár, a szentségtartó szekrény, az ülőbútorok, nem csak egy saját mesterségében jártas és az átlagnál kreatívabb iparosember keze munkáját, hanem Dragonits Márta tervezői koncepcióját is magukon viselik. A konstruktív szerkesztési elvek, a puritánságában is nemes anyagkezelés, a színek és formák harmóniája az építészeti térrel, mind mind egy szakmáját professzionális szinten müvelő közremüködőt sejtettek, így ez esetben elsőre sikerült eltalálnom a müvész nevét, az egyházfi őszinte örömére, akit láthatólag kellemesen meglepett, hogy egy ilyen közismert személyiség - stílusáról beazonosítható tervező – dolgozott az ő templomában.

Kedves Márta!

Dragonits Márta - Vasadi kápolnaDragonits Márta - Cserkeszőlői templomDragonits Márta - Cserkeszőlői templomDragonits Márta - Cserkeszőlői templom

E kissé hosszúra nyúlt bevezető után feltennék neked néhány – talán kevésbé szokványos - kérdést, mely feltehetőleg a Térmüves c. internetes portál olvasóit, s nem csak engem érdekelne.

Bármely feladat elé állítja is az embert az élet, azt becsülettel elvégezni csak valamiféle hit birtokában vagyunk képesek. Ha semmi másban, legalább abban hinnünk kell, hogy a ránk bízott munkát tehetségünk, lehetőségeink maximumán próbáltuk megoldani. Az elvárt és megkapott eredmény ettől még mindig lehet több esélyes, hiszen a saját ötlet és a végtermék között a mi területünkön rengeteg áttétel van. Te hogyan éled meg, miként kezeled ezt a problémakört?

Ez mindig feladatfüggő az én olvasatomban. Közületi munkáknál jobban lehet képviselni a szakmaiságot, lakásoknál pedig inkább arra törekszem, hogy aki ott él, az érezze jól magát, még szakmai kompromisszumok árán is. A jó kivitelezők szeretik, ha a tervezővel megbeszélhetik a felmerülő kérdéseket, így a munka kézben tarthatóvá válik.

Eddigi életmüved, a megszerzett tapasztalatok szerintem feljogosítanak az „isteni szikráról” való elmélkedésre.Erre profán feladatok esetében is szoktak hivatkozni – még az ateisták is.
Te hogyan csinálod? Miként pattan ki a mindent eldöntő ötlet, vagy munkánk során végig egy állandóan alakuló folyamat levezénylői lennénk?

Minden munkát úgy kezdek, hogy imádkozom, akár profán, akár világi. Kérem, segítsen az Isten, hogy az Ő szépségét, békéjét, igazságát tudjam adni annak akivel kapcsolatba kerülök.

A munkától és az adottságoktól függ, hogyan alakul ki a megoldás. A tér elrendezése általában „kipattan”, a részletek pedig folyamatosan finomodnak. A színek, az anyaghasználat, a megbízóval történő egyezetések az anyagi lehetőségek függvényében fokozatosaan alakulnak ki.

Van-e valami lényegi különbség a szakrális jellegü és az egyéb megbizatások között?

Ha a munkához való hozzáállást érted, akkor nincs. Mindenütt a lehetőségek függvényében a maximumot szeretném kihozni a feladatból. Talán a szakrális munkákban a meglévő gazdag , történelmileg kialakult szimbólumrendszernek a megjelenítése a mai eszközökkel és nyelven igazán izgalmas kihívás.

Dragonits Márta - Complex irodaházDragonits Márta - Complex irodaházDragonits Márta - Complex irodaház

Ebből az egyéb kategóriából mely müveidet ajánlanád a szakma figyelmébe és mi volt azokban számodra szakmai kihívás?

A Főiskolára jártam még – ma MOME – mikor megszületett az első kisfiam, és azonnal gyerekjátékokat kezdtem tervezni. Hintalovat, hintalefántot, bábfalat, huzi-vonit.Ezekkel országos játékpályázatot nyertem, és BNV díjat. Akkoriban a nádbútorok tervezése vonzott, az ARTEX pályázatán díjazott lett a hálószoba és az előszoba bútorom, amit Hollandiában ki is állítottak.

Még a pályám kezdetén a Spirál autószalonban a Dózsa György úton, eg y Skoda szalont kellett tervezni, kicsit behoztam a gyár körüli hegyeket, patakokat jelzés szerüen a falakra, ami nagyon egyedivé tette ezt a teret.

A Soproni Sörgyár Vendéglátócentruma is érdekes munka volt, ahová egy gyönyörü régi sörfőző üst fedelét tettem a színpad fölé.

A várban terveztem egy közösségi teret az Országház utcába.Ez igazi szakmai kihívás volt, a sok funkció és az épület müemlék jellege miatt.

A kilencvenes években sok egészségügyi munkám volt.Körülbelül harminc gyógyszertárat terveztem, a Budavári orvosi rendelőt, a Kútvölgyi kórház VIP rendelőjét.

Iroda épületek közül a Complex székház, a FKFV rt irodaház előcsarnoka, MOL logosztikai központ ami szakmailag kihívást jelentett.

Néhány éve a váci Városháza akadálymentesítésért kaptam elismerést, azóta számos épület, gyógyszertár akadálymentesítését is megterveztem.

Utasítottál el már munkát, s ha igen miért?

Igen. Időhiány és etikai okok miatt is.

Végezetül egy aktualizáló kérdéscsoport. Mit adtál ki legutóbb a kezed közül, mi készült el és milyen feladat vár rád az Új esztendőben?

Legutóbb a békéscsabai Páduai Szent Antal templom belső felújítási munkálatain dolgoztunk építész kolléganőmmel Mohos Annamáriával. A kiviteli terveket néhány héten belül adjuk le.

Dragonits Márta - Soproni Sörgyár vendégházaDragonits Márta - Soproni Sörgyár vendégháza

Gyönyörü munka, rengeteg lehetőség, jó partnerek, nagyon élvezem.

A belső festési tervektől kezdve az új liturgikus berendezési tárgyakon át– oltár, felolvasó álvány, papi szék- a világítást, a padlóburkolatot, és a padok párnáit is megtervezhettük. Nagyon remélem, hogy egy példaértékü felújítási munka kerül ki a kezünk közül. A templom 100. szentelési évfordulójára, júniusra szeretnénk ha át lehetne adni a megújult templomot.

Ha színésznő lennél, azt kérdezném még, van-e „szerepálmod”, iparmüvészként viszont, akit legkevésbé sem saját vágyaira kíváncsian alkalmaz a megbízó, csak arról faggathatlak,milyen terület az, ahol szeretnéd megmutatni azt ,ami még benned motoszkál? Bútor? Enteriőr? Oktatás? Írás? Vagy ha elszakadnál a szakmától, mivel töltenéd legszívesebben az idődet?

Nagyon örülök, hogy iparmüvész vagyok, ez volt mindig is az álmom. Igazán mindig következő feladat az ami izgat. Nagyon szeretem a szakmámat és azt rengeteg lehetőséget, ami benne van. Minden munkában aa harmóniát keresem és próbálom megvalósítani. A „Szépség” –et és az „Igazság”-ot szeretném tükrözni a munkáimban.

Az utóbbi időben kicsit ki is nézegettem a szigorúan vett szakmából. A BME másodéves építészhallgatóinak tartottunk építész kolléganőmmel Mohos Annamáriával alkotóhetet, nagyon élveztem.

A Kamara belsőépítész tagozatával harmadszor szerveztük meg a Szakrális építészeti konferenciát, melyekhez kapcsolódóan kiadványokat jelentettünk meg. (A ma temploma- képek, fények, gondolatok, A Fény, Jel, jelek, jelrendszerek kiadás a folyamatban van)

Létrehoztunk egy alapítványt két barátnőmmel, Torczkay Ilonával és Kolek Ildikóval, ami a Kulturális Örökség Napjaival közösen szervezi a Szakrális Müvészetek Hete programsorozatot minden év szeptemberében. www.ars-sacra.hu Fő projekt lesz idén szeptember 18 –án a Templomok éjszakája. Örömmel fogadjuk, ha bárki be szeretne kapcsolódni a négy történelmi egyházból ( katolikus, református, evangélikus, zsidó)

Gyürky András belsőépítész

Rainer Péter 60/30

Rainer Péter 60. születésnapjára szép és tanulságos ajándékot készített magának és nekünk. Nekünk alatt elsősorban a belsőépítész szakmát értem, nem kizárva azonban az ipar- és képzőművész, valamint az építésztársadalom mások teljesítményére odafigyelő tagjait és mindazokat, akik egész egyszerűen csak kíváncsiak a kortárs alkotók tevékenységére...

Rainer Péter - Asztal-szék

Rainer Péter 60. születésnapjára szép és tanulságos ajándékot készített magának és nekünk. Nekünk alatt elsősorban a belsőépítész szakmát értem, nem kizárva azonban az ipar- és képzőművész, valamint az építésztársadalom mások teljesítményére odafigyelő tagjait és mindazokat, akik egész egyszerűen csak kíváncsiak a kortárs alkotók tevékenységére. Rainer most elszámol magának és nekünk, mivel is telt el az elmúlt harminc munkás év. Hogy az ilyenfajta kitárulkozásnak mikor jön el az ideje, az egyénfüggő, a környezet természetszerüleg a kerek dátumokat, no meg a kiugró sikereket tartja számon. Nem véletlen tehát az idei Ferenczy Noémi díj és sajnos az sem, hogy a hatodik X felé közelítő alkotót korkedvezményes nyugdíjba küldéséről szinte a kitüntetéssel egy időben tájékoztatták. Ez a kvótákkal, bértömeggel, humán erőforrással gazdálkodó lelketlen bürokrácia ajándéka a jubiláló művésznek, aki cserébe meglep minket egy kiállítással, melynek két hétre a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége ad otthont a Rákóczi út 30-ban működő Árkád galériában – régi neve Fényes Adolf terem.

Rainer Péter - Üvegasztal, hajlíott szék

Heindrich Roland gitárjátéka figyelemfelkeltő zenei keretet adott a megnyitóbeszédeknek, melyek Miskei László szövetségi alelnök felkérésére hangzottak el, Fekete György professzor emeritus, belsőépítész akadémikus és Vadász György Kossuth és Ybl díjas építő művész részéről. Fekete többek között a kivételes képességgel való elszámolás kötelességéről beszélt Pilinszkyt idézve – „Petézz le” – Vadász humorba oltott szavait Kosztolányi verssel fejezte be. Mindez írásban és ilyen terjedelmi korlátok között hangulatát illetően visszaadhatatlan, ám Maczkó Erzsébet videófelvételén feltehetőleg ebből is megőrződik valami. Ha feledésbe is merül a pillanat varázsa, a mozgó kép és a hang, mint dokumentum fent marad, akár Lao-Ce többszázéves gondolatai. Mottóját Rainer nem véletlenül kölcsönözte tőle.

A kerék használhatósága abból ered,
hogy a küllők között és középen űr van.
Az edény használhatóságát a benne lévő űr biztosítja.
A ház azért használható, mert a falak között üresség van.
Ezért a dolgok formája az anyagból,
lényege az anyagtalanból származik.

Rainer Péter - Templom makett

Hogy rövidre zárjuk a kiállított anyag elemzését az idézet utolsó két sorát, azaz a konklúziót elhagyva, mely már filozófiai mélységekbe vezet, a megelőző négy sorból emelnék ki egy-egy szót. Kerék, küllő, edény, ház. Csupa ember alkotta megfogható tárgy, nem úgy, mint az űr mely a kerék küllői közt az edény és a ház belsejében honol megtapinthatatlanul ugyanakkor elhagyhatatlanul, hiszen ha nem lennének ott, korongról, hengerről, agyagtömbről beszélnénk. A kerék, benne a küllőkkel, mint ahogy a legtöbb edény is a centralitást szimbolizálja, s az ilyesfajta szimmetriára való törekvést én sok Rainer tervben felfedezni vélem. Gömb meg piramis alakú templom, kultúrközpont céljára összerakott négy vasúti kocsi, ahol a vagonok közötti űrt, az arénateret üvegbúrával fedi le a tervező. Azaz fedné, ha megépült volna. Sajnos csak makettnyi méretben örökítödik az utókorra a piramisformájú templom vázszerkezete, s a Szent Korona tetejű gömbtemplom sem szolgálja az ökumenét. A 72 szakrális térből, mellyel valamilyen szinten foglalkozott a tervező mindössze 12-be léphetünk be, de inkább optimistán fogalmazok – egy tucatnyit felkereshetünk belőlük, s nem csak egy műemlékvédelmi szakember ötleteléseit láthatjuk az asztalfiókból előkotorva. Rainer tevékenységi körének jelentős hányada egyházi és világi műemlék-felújítás.

Utóbbiak közül Nágocson, Pölöskén, Szécsényben található kastélyok, kúriák viselik keze nyomát, s a tervek őrzik azt az alázatot is, ahogy Hollókő világöörökséget képező parasztházaihoz viszonyul. Ez különösen kényes és hálátlan feladat, hiszen úgy kell vadonatúj funkciókat telepíteni az évszázadok alatt kikristályosodott építménytípusba, melléképületeibe, udvarába, hogy a belső tartalom változása észrevétlen maradjon kívülről. Az odalátogatót ugyanis az autentikus népi építészet látványa, s nem az aktualizáló építészi teljesítmény érdekli. Hasonló visszafogottság jellemzi, ha ipartörténeti emlékről van szó, lásd Ganz Mávag Kéregöntöde színterve.

Rainer Péter 30 évvel ezelőtt olyan alapképzést, diplomát kapott a főiskolán – ma Moholy Nagy Művészeti Egyetem – s fejelt meg még jó néhány oklevéllel, szaktervezői jogosultsággal, melynek birtokában környezetünk bármely részének kialakítására magas fokon képes. Nem nyúl mellé ha épületet, enteriőrt, bútort, kertépítészeti tervet, színtervet kell készítenie. Szép példáit látjuk ennek a kiállításon, ahol nem csak a falak telnek meg tablóival, hanem egy-két példányban elkészült bútorai is helyet kaptak, még a légtérből is belóg egy vászonfeszítő szerkezet. Hogy miért nem lett tömegtermék az üveglappal lefedett rúdbútor-asztal, a hajlított, rétegelt lemez pihenőszék, a szétszedhető fotel, a sárga- kék- piros színű formicával és fekete éltakaróval borított gyermekeknek szánt lapbútor – pácolt natúrdeszka változatából látszik, hogy nem csak ezt a korosztályt célozta meg – nem tudjuk, mint ahogy azt sem, hogy a tér két irányában meghajlított hátlapú, ergonómiailag tökéletes zenekari szék sem érte el legalább egy kisszériás sorozat legyártását. Pedig 56 terv és tárgypályázaton 64 pályaműből 43 díjazott illetve, eredményes volt, mint az a szakmai önéletrajz adataiból kiderül.

Ezeken a tényeken csak mi nem ütődünk meg, akik itt éltük le az elmúlt 60/30 évet s úgy megyünk el egymás komoly iparművészi teljesítményei mellett mint ahogy ez többek közt a képzőművészetben történik. Gadányi Jenő a magyar avantgárd korszakos jelentőségű festőművészének alkalmi jellegű kiállításaira – ezeket Rainer Péter rendezi – rácsodálkozunk a képekre, grafikákra, értéküket ma már a hivatalos művészetkritika is elismeri, azután mintha misem történt volna, megyünk tovább, a művek meg a lerakatba. Gadányi unokája a most 60/30-as ügynök nem koldul, és nem bocsát áruba semmit, mert kötelességének érzi az életmű egészének megőrzését, közkinccsé tételét. Sok egyéb közéleti tevékenysége mellett ez is az ő ajándéka nekünk. Ha tehetjük, feltétlenül nézzük meg Rainer kiállítását - az Árkád Galériában november 20-ig látogatható szombat-vasárnap kivételével.

Gyürky András
belsőépítész

Rejtőzködő értékek – megújuló formakincs, Horváth Péter Kornél belsőépítészete

Ma, amikor a szellem alulfoglalkoztatott munkásai is inkább a szűkös, de a jövő évihez képest legalább biztos előrehozott nyugdíj menedékét választják, Kornél a magántervezői gyakorlattal „elveszített” éveket pótolja.

Horváth Péter Kornél szakmai életútja a ’70-es évek második felében indult és egyre tovább bővül.
Ma, amikor a szellem alulfoglalkoztatott munkásai is inkább a szűkös, de a jövő évihez képest legalább biztos előrehozott nyugdíj menedékét választják, Kornél a magántervezői gyakorlattal „elveszített” éveket pótolja. Az AREX fm Kft. munkatársaként, főleg a BÁV Zrt-nek dolgozik ugyanazzal a szakmai alázattal és elkötelezettséggel, mint fiatalabb éveiben. Ökonómikus, etikus, lendületes belsőépítészetet művel a kezdetek óta. Természetesen az ő pályája is szakaszolható, stílusáramlatok, divathullámok már csak megrendelő igényei miatt is hatnak a tervezőkre (hacsak nem monomániásan önmagukat ismételgetik) - bizonyos anyagok, szerkezetek, technológiák használata pedig inkább a korra, mint az alkalmazóra jellemzőek.

Ha ebből a szempontból vizsgáljuk Horváth P. Kornél munkásságát, a ’70-es – ’80-as évek fordulóján a barnára pácolt tölgyfurnér, világos tapéta, sötét sky illetve velur kárpit, szürkésfehér, vagy vörös márvány burkolat, sárga-vörösréz és nikkelezett fémborítások, erőteljes korlátok, ötvös- üvegtervező társművész alkotta hangsúlyos tömegű csillárok időszaka az igényes közforgalmi terek designjában. Ezek a jegyek mindegyike fellelhető a Szegedi Somogyi Könyvtár és Csongrád-Megyei Levéltár belsőiben, melynek terveit Reinhardt Ágnessel készítették, Vermes Zoltán építész feldolgozói segítségével. Munkájukat 1984-ben a Állami Nivó-díjjal jutalmazták. A Rerrich Béla tervezte Dóm tér igen exponált helyen lévő sarok telkére Pomsár János és Péterfia Borbála által emelt ötszintes épület az építészeknek Ybl-díjat hozott.

Igazi csapatmunka folyt ott sok apró szakmai bravúrral. A belsőépítésznek jelentős szerepe volt abban, hogy sikerült áttelepíteni, és az épületen belül elhelyezni egy emlékkönyvtárat. A darabjaira szedett polcokat mentesítették a kártevőktől, kijavították, lefestették, újra flóderozták és új helyükön felállítva, visszahelyezték rájuk azokat az ősnyomtatványokat, amelyeket úgy lehet a folyosóról látni, mintha a régi Somogyi ablakán tekintenénk be. Időszakonként az érdeklődő civilek is beléphetnek a 3 traktusú térbe, ahol egyébként csak kutatók dolgozhatnak külön engedéllyel.

Horváth Péter Kornél a könyvtári és irodaszárnnyal, a klub övezettel és a reprezentatív előcsarnokkal önállóan foglalkozott. Erőt sugárzó gránit korláttartó oszlopok, masszív fémcsövek, kandelábertartók, karakteresen formált álmennyezeti lamellák, falburkolatok, ívelt vonalú bútorozás a jellemzői nemcsak ennek az enteriőrnek, de az ebben az időszakban tervezett egyéb munkáinak is. A délalföldi városnál maradva a Kárász utca elején meg van még a Képcsarnok Galéria, persze kissé átfazonírozva. Hamar elkoszolódó, de olcsón lecserélhető kresvászon került a tölgy furnérozott barnára pácolt falburkolatra, a hasonló kialakítású egyedi lamellás álmennyezet helyére szabvány gipszkarton lapok, közepükben halogén izzókkal. Így aztán szépen csillog-villog a sok bizsu, mert hát a galéria zsűrizett képei, szobrai, iparművészeti tárgyai közé a magas bérleti díj miatt be kell engedni a kommerszet. Mindenesetre a süttői vörös mészkő itt-ott kitöredezett eredeti padlóburkolatának hibáit a tulajdonos, vagy a bérlő kijavíthatta volna a legutóbbi felújítás (lerombolás során).

Kicsit arrébb, a Kárász utca közepéről eltűntek a bundák a volt szőrmeszalonnal együtt. A Klauzál téri műemlék épületbe parfümériát tervezett Horváth, a boltívekbe szerkesztett diófurnérozott polcokat, már ami megmaradt belőlük, átmázolták, kölnik, kozmetikumok helyén most sütemények illatoznak. Az Oskola utcai Malév iroda is elszállt, minden pultjával, bútorával velur borításával együtt. Kornél itt kiszabadított és a picinyke tér közepén hagyott egy öles kövekből rakott régi pillért, ezt csak azért nem likvidálta az elektromos kütyüket árusító új vállalkozó, mert nélküle összedőlne a szegedi nagy árvizet is túlélt házikó. Néhány éve még állt az 1981-ben átadott Óra- Ékszerbolt az Árpád téri passzázs sor legszélső pavilonjában. Erőteljes hullámvonalak a bordó színű velurral borított mennyezet-plasztikán és a többrétegű oszlopburkolaton – finom plaszticitás az ívesen tagolt pultok frontfalán. Fehérre dukkózott távtartó lapok szűrték, takarták ki a spot lámpák direkt fényét. Korának jellegzetes enteriőrjére volt példa ez a szaküzlet, ma már csak fotóját láthatjuk. Kicsivel odébb vagyunk már ennél a stílusnál, de éreztek ilyesmit elődeink a szecesszióval és a csőbútorokkal kapcsolatban is.

És most egy fordított irányú változás. A Dugonits tér sarkáról eltűntek a képek és a bútorok. Ezt, mint rendszeres Bizományi Áruház látogató nagyon sajnálom, a cég keretén belüli zálogház funkció kevésbé vonz. Kornélnak azonban feladatot adott az erősen lepusztult hodály átalakítása. Az eklektikus portált felújíttatta, és nem rögtön a nyílászárók tetejéről indította odabenn az adminisztrációs részek felé lelépcsőző álmennyezetet. Az ügyfélforgalmi rész felett még élvezhető az a belmagasság, amit hajdan kávéházakban szokott meg a polgár. A laminált lapból készült pultsort ezüst élfólia csík tagolja vízszintesen, a lábazaton ugyanilyen színű dekoritlemez fut végig. Ez már egy másik kor, másik stílus más anyaghasználat. A Budapesti Központi Zálogfiók Csarnok téri épülete szintén ilyen hangulatú, csakhogy itt tellett ABS díszcsíkokra a bemart felületeken, sőt a könnyen sérülő felmosásnál tönkre menő lábazat 0,8 mm vtg. szálcsiszolt rozsdamentes acéllemezből készült. Nehéz eldönteni, hogy a teljesen letisztult térformálású zálogfiók, vagy a cég Csalogány utcai székházánál ugyanezekkel az anyagokkal, csak szélesebb gesztusokkal létrehozott fogadótere tetszik-e jobban s húsz év múlva – ha fennmaradnak – mit érzünk bennük akkor épp divatjamúltnak. Az ovális alaprajzú üvegvitrin biztosan ékes példája lesz a XXI. sz. korai bútorművességének, viszont a hasonlóan elegáns és könnyed, félköríves recepciós pult ugyanabban a fogadótérben már az első profilváltás során megsemmisülhet. A mobília, még ha látszólag egy ilyen törékeny ám súlyos tárgyról is van szó, a fennmaradás szempontjából mindig előnyt élvez a beépített bútorokkal és más enteriőrképző elemekkel szemben.

Mostanában az a trendi, hogy a hálózattal rendelkező cégek arculattervet készítetnek a belsőépítésszel, aki utána ezt az irányt követi a társművészekkel együtt. Horváth P. Kornél a Zalavölgye Takarékszövetkezet számára kidolgozott projektet Zalaegerszegen, Zalaszentgróton, Bagodon, Csonkahegyháton és Egerváron alkalmazta a bankfiókoknál. Más itt a stílusa, pedig hasonló anyagokat, léptéket és színvilágot alkalmazott, mint a BÁV-os munkáknál, vagy mint a technós, metálos hangulatú Mintapostánál a Bp.-i XX. kerületi Nagy Sándor József utcában. Pesterzsébeten kulturális megbízatáson is dolgozott. A Gaál Imre Galéria koncepciója és a galambszürke elegancia 20 év alatt sem kopott meg, ott a jó gazda gondosságával használják és őrzik a kiállítóteret. Ellentmondásosabb a helyzet a Csók Galéria bemutatóterménél, maradjunk hát két mondat erejéig még az előző helyen. A tolóajtókkal leválasztható, tekintélyes méretű tereket többféle világítóeszközzel látta el. A sokszínű kiállított művek egy neutrális háttér előtt érvényesülnek legjobban. A nyílászárók, képakasztó frízek kőris borítására felvitt szürke nitrószóráson átdereng a lamináttal soha össze nem téveszthető fa erezete.

Míg ebben az enteriőrben a negyed és félkörívek a neó-stílusok nyugalmasabb változatával felelnek az épület külső zaklatottabb eklektikájára, addig a Párizsi udvar kicsike OTP Fiókjában egészen más történet zajlott le. Schmahl Henrik buja keleties formakincsű építészete adekvát folytatást kívánt. A vészesen szűkülő kettős tölcsérszerű terecske használhatóságára kitűnő alaprajzi megoldást talált, amit pedig a funkcionális megfelelés alapvető követelményén túl a sárgaréz csövek konzollá, térelválasztóvá, korláttá és bútorrá formálásával elért, eljátszott itt Horváth, méltó kiegészítése az építész művének. Tanulságos és minden szempontból jó példát mutat (sajnos ez is már csak fényképről) annak a tervezőművésznek, aki hasonlóan karakteres építészeti architektúrához kíván hozzátenni.

Külön fejezet lehetne egy hosszabb tanulmányban a vendéglátóipari létesítmények számbavétele. Ezekből is csak kettő említésére szorítkozhatunk. A korai munkák közül a Vasmacskát a későbbiekből a Clifton sörözőt ajánlom a nemcsak gasztronómiai élményekre vágyóknak. Az óbudai vendéglőben, a sötét hátterekben megvillanó hajófenék hangulat fogott meg. Pedig a földszinten vagyunk, a színes ólomüveg ablaktáblák egy átriumra engednének kilátást. Az utóbb épült, de máris nevet – profilt váltott sörbár a Batthyány utcában, egy szuterénben alakult spanyol étteremmé. A belső szerencsére nem sérült, csak a narancssárga falfestéssel kívánták mediterrán jellegűvé tenni a helyiséget, melynek színpompás lejárata egy vidám hely ígéretével csábítja a betérőt.

A nagyrédei borkóstoló terem, Sydney apartment hotel halljának bemutatására itt már nincs lehetőség, de érdemes lenne azokat is megnézni.

Gyürky András
belsőépítész

A cikk eredetileg a Magyar Iparművészet 2008/1 számában jelent meg.

Snopper Zsuzsa belsőépítészete

Egy kiállítás, látogatás a műteremben, vagy az elkészült mű megtekintése elkerülhetetlen tartozéka a ráismerés és továbbadás folyamatának, még ha a kutakodás első tíz percében olyan érzés ejt kétségbe, mint amilyet mondjuk Szécsi Pál érzett volna ha Kodály Zoltánnal folytat értekezést a Film Színház Muzsika című lap számára.

Snopper Zsuzsanna - Családi ház belsőépítészeteSnopper Zsuzsanna - Családi ház belsőépítészete

Aki világhálón belsőépítész kollegák honlapját böngészi, rendszerint párszavas biográfia után hosszú felsorolást talál megvalósult vagy csak tervben létező építészeti, enteriőr- és bútortervezési munkákról, oktatásban, szakmaelméleti területen végzett tevékenységről, elért eredményekről, díjakról. Fontos és megkerülhetetlen részei ezek az életmű bemutatásának és nagy segítség annak, aki figyelemfelkeltés céljából ragad tollat, de az adathalmaz mögötti lényeg feltárásában legfeljebb egy másoktól kölcsönzött mottó, esetleg rövid ars poetica jön le a képernyőről. Egy kiállítás, látogatás a műteremben, vagy az elkészült mű megtekintése elkerülhetetlen tartozéka a ráismerés és továbbadás folyamatának, még ha a kutakodás első tíz percében olyan érzés ejt kétségbe, mint amilyet mondjuk Szécsi Pál érzett volna ha Kodály Zoltánnal folytat értekezést a Film Színház Muzsika című lap számára. Szándékosan választottam profánnak tűnő hasonlatom alanyául klasszikusokat, hiszen a maguk műfajában immár valamennyien azok, beleértve a mára szerteburjánzó bulvármédia egyik csendben kihalt ősét is. Vissza azonban Snopper Zsuzsához és a személyes adatokhoz.

Snopper Zsuzsanna - Balatoni nyaraló belsőépítészeteSnopper Zsuzsanna - Balatoni nyaraló belsőépítészete

Szegeden született és ott végezte középiskolai tanulmányait a Tömörkény István Iparművészeti Szakközépiskolában, ahol a díszítő-szobrász szakon érettségizett, majd következett a Magyar Iparművészeti Főiskola a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetem jogelődje, ahol belsőépítész-tervezőművész diplomát szerzett. 1978 – 1988 között az Általános Épülettervező Vállalatnál gyakorolta a szakmát, s ’89-től lett szellemi szabadfoglalkozású művész. 1998-ban megalapította a Snopper Design Bt. Belsőépítészeti Irodát, ennek keretén belül folytatja ma is az enteriőr és bútortervezést, közben több éven át tanított bútortörténetet és lakberendezést, szakcikkeket publikál. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, két cikluson át a Belsőépítész Választmányának, szinte állandó résztvevője a zsennyei BOT-on folyó munkának, s ugyan csak tagja a Magyar Építész Kamara Belsőépítész Tagozatának, valamint a Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének. 1980 óta folyamatosan vesz részt csoportos és egyéni kiállításokon, legutóbb az Iparművészeti Múzeum két igen rangos tárlatán – a Craft & Design-on illetve a Folytatni a teremtést – Magyar élő építészet – mutatott be műveiből.

Snopper Zsuzsanna - Kalocsa Kamaraszínház – Mozi belsőépítészeti tervezésSnopper Zsuzsanna - Kalocsa Kamaraszínház – Mozi belsőépítészeti tervezés

Főbb munkáinak felsorolását az 1979-es Százhalombattai Edzőcsarnokkal kezdem, mely rögtön Nívó díjat hozott a tervezőnek – ezt 1984-ben is megkapta az Üdülőhelyi klubbért, melyet Bükfürdőre készített. A Vas-megyei településre többször visszatért, 2001-ben a Fedett fürdő és előcsarnok bővítésén, 2002-ben a Rekreációs park – Élményfürdő tervein dolgozott, mindkét esetben Károlyi István építésszel. Elnézést hogy az 1981-es Clasp 120 férőhelyes óvoda, az 1994-es Budapesti Szent István király Zeneművészeti Szakközépiskola - Többcélú terem, valamint a családi házak építésztervezőinek nevét elhagytam a felsorolásból, a társművészek sorából azonban kihagyhatatlan Kádasi Éva, aki a porcelánbetétes bútorok mintakollekciójának elkészítésében aktív közreműködő volt. Keze munkája a frontlapokon, fiók előlapokon, fogantyúkon látható. Snopper munkamódszerének alaposságára jellemző, hogy nem egy kósza ötletéhez keresett az adott anyaggal foglalkozó iparművészt, akinek részvételével 2004-ben azután valóssággá vált a porcelánbetétes bútor, hanem előtte egy évvel ilyen címen tanulmányt írt a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásának megszerzésével.

Snopper Zsuzsanna - „Flor” székSnopper Zsuzsanna - „Népi” karszék

2007-ben a MAOE alkotói pályázatán az egyik díjazott a „FLÓR” elnevezésű szék lett, elkészült ennek és karosszék változatának prototípusa is 2008-ban. Snoppernek van még egy mostanában megvalósult karosszéke, ennek esztergált karfabetét pálcái éppúgy, mint a „FLÓR” székek lapelemeiből kivágott mintázat a népművészet eleven hatását mutatják. Persze ez nem a reneszánsz, a barokk, vagy a szecessziós formakincs valamiféle szürrátétként történő felhasználását jelenti, a dolog lényege az arányrendszer és a formaalakítás megértéséből adódik, s ennek jegyében alakulnak a modern otthonok méreteit figyelembe vevő tároló bútorok, vitrinek, könyvespolcok. Snoppernél a lábazat, a keretelemek és a pártázat a történeti bútorstílusok szerves folytatásaként, de nem pusztán díszítő funkcióval, legkevésbé formai másolatként keretezik a racionális tartalmi részeket. Az, amit én a minimalizmusba oltott art-deconak érzek épp azért vált ki heves ellenkezést a bútorszakma történetébe magát évtizedek alatt beleásó szakemberből, mert az utóbbi stílus felületborító díszítettségének nincs köze a korábban felsoroltakhoz. Igazát sebtében előkapott forrásértékű művek rendre a megfelelő helyen történő felütésével bizonyítja, s én a hirtelen rám zúduló tudásanyagtól kissé kábán már csak azon töprengek, miért is nem pártolja valamely arra illetékes intézmény az ennek ellenére képben és szövegben szép lassan gyűlő anyag mielőbbi közkinccsé tételét.

Külön tanulmányt érdemelne Snopper Zsuzsa enteriőrteremtő munkásságának elemzése is, mely családi ház léptékben épp oly nagyvonalúan kezeli a teret, mint amikor a nagyközönség részére tervez egészségügyi, vendéglátóipari, vagy kulturális létesítményt. Pillanatnyilag érjük be a Kalocsai Kamaraszínház – Mozi nézőteréről készült képpel, s gyönyörködjünk a felcsúti Puskás Labdarúgó Akadémia különféle részleteiben, köztük a Makovetz Imre vezető építész tervezte kollégiumi épületben, mely talán majd egy következő cikk témája lesz Lelkes László fotóival illusztrálva.

Gyürky András
belsőépítész

Stílusteremtés és hagyományörzés. Somogyi Pál belsőépítész munkáiról

A főiskola máig emlegetett professzoraitól megszerzett elméleti tudást a ’70-’80-as években két nagy tervező irodánál (LAKÓTERV, KERTI) ültette át a gyakorlatba, ahol az egyedi bútortervezéstől a komplex belsőépítészeti térformálásig a legkülönfélébb feladatokkal foglalkozott.

Somogyi Pál tervezőművészt aligha kell bemutatni a Magyar Iparművészet állandó olvasóinak. 2004-ben amikor „Az év belsőépítésze” címet elnyerte az „Aranytíz” Művelődési Központtal, a győztes pályamű ismertetésén túl rövid szakmai biográfiát is közöltünk az 1994 óta Ferenczy díjas alkotóról. A főiskola máig emlegetett professzoraitól megszerzett elméleti tudást a ’70-’80-as években két nagy tervező irodánál (LAKÓTERV, KERTI) ültette át a gyakorlatba, ahol az egyedi bútortervezéstől a komplex belsőépítészeti térformálásig a legkülönfélébb feladatokkal foglalkozott. A rendszerváltás után építészeti i Kft-k szakirányú műteremvezetője, jelenleg a KESO-ART Stúdió egyik tulajdonosa.

Művelődési ház kategóriában nem a fent említett „Aranytíz” volt az első opusz, hiszen Gödöllőn, Salgótarjánban és Budapesten az Almássy téren már rég üzemeltek Somogyi által tervezett szabadidő központok és művelődési házak. A középgeneráció még emlékezhet a Bajkál Orosz teázó – étteremre, azonban aki Mc Donald’s-ba jár, az alig tud olyan üzletet találni, melyet ne Somogyi Pál intenciói szerint alakítottak volna ki. A Csontváry terem, a Fészek Galéria, az Arany Bika szálloda kaszinója csak kiragadott példák a sokféle, sikeresen megoldott tervezési feladat közül, mint például városházák, bankfiókok, nagyköveti rezidenciák, bíróságok, vendégházak és mozik .

Legutóbb, funkcióját illetően két merőben eltérő terven dolgozott szinte egy időben. Az egyik profán, a másik szakrális jellegű. Előbbi a LE GRAND Kávézó és Kaszinó – a Vörösmarty tér Fazakas György építész új fém-üveg homlokzatú épületének Vigadó utcai sarkára készült. Sajnos ez a ház is a múló divat bűvöletében öltött testet, a hajdan itt állt monstrumnál cseppet sem kisebb tömege csak áttetszősége és a tükröződés miatt tűnik könnyedebbnek. Mit kezdhet egy konstans fém-üveg héjszerkezet mögötti térrel a belsőépítész, akinek a kávézó esetében is némi intimitást, a kaszinónál pedig teljes zártságot kell biztosítania. Egyáltalán milyen stílusban kezdjen a tervezéshez? A high-tech és a minimal-art hűvös eleganciája folytatható ugyan az enteriőrökben, de az így kialakuló miliő inkább irodaház, üzletház, lakás funkciókhoz illik, mint egy kávézóhoz, vagy kaszinóhoz.

Somogyi a belső tereket minőségi kontrasztként szembeállítja a XXI. sz. vívmányait és modernitását tükröző üveghéjjal határolt épülettel.

Az empir, az art deco, a posztmodern és a dekonstruktívista stílusjegyek összekapcsolása a mai kortárs építészeti elemekkel, arány és részlet formálás kérdése. A szakmai ismeret folyamatosan fejlesztendő alapkövetelmény. Ha avatott kezekbe kerül a retró stílusok ötvözése, a kivitelezők kitűnő minőségű anyagokkal mesterfokon dolgoznak, nincs időbeli csúszás, és a legjobb szándékot is tönkretevő garasoskodás, akkor a külső építészeti buroktól függetlenül, adott esetben autonóm professzionista műalkotás születhet.

Somogyi Pál: Le Grand kávézó és kaszinó, Budapest V. ker. Vörösmarty térSomogyi Pál: Le Grand kávézó és kaszinó, Budapest V. ker. Vörösmarty térSomogyi Pál: Le Grand kávézó és kaszinó, Budapest V. ker. Vörösmarty térLe Grand kávézó és kaszinó, Budapest V. ker. Vörösmarty tér

A „CAFE DE PARIS”, és a „LE GRAND” megvalósítása így történt. Mind a kávézó, mind a kaszinó, -a kettőt összekötő folyosóval – a legapróbb részletekig kitalált tervezői munka alapján készült. Az Eiffel torony szerkezeti elemeinek installációként való alkalmazása vonzza be kintről a vendéget, aki ledekkel, spotokkal, hatalmas egyedi tervezésű csillárok asszimetrikusan függesztett félgömbjei által megvilágított térsorba lép. Mahagóni színűre pácolt, szálirányváltásokkal mozgalmassá tett falburkolati elemek lépcsőznek még az üvegfal előtt, melynek résein át kitekintve, a belváros legpatinásabb részeinek fragmentszerű látványa tárul elénk. Akár Párizsban is lehetnénk. Ugyanakkor a térfal elé húzott kanapésorra karos-, és támlás székek által körbevett asztalkák mellett ülve a kellő intimitás is biztosított. A falakat díszítő grafikákat a múlt századforduló Párizsának fotói inspirálták. A szokatlan képkivágású, fotógrafikákat Kelecsényi Csilla készítette. Az elegáns keretezésű képek párizsi galériák hangulatát sugallják.

A drapériák, bútorkárpitok, és az aranyozott díszítések, egy ebben a formájában sohasem létezett bohém világ virtuális képzetét keltik. A díszes homloklapú bárpult mögött, fölött, s a bútorba építve, a szakipari falak mögé rejtve, a XXI. századi vendéglátás gépezete funkcionál.

Süppedő, egyedi díszítésű szőnyegpadlón, ónixon átsugárzó sejtelmes fények által vezetve juthatunk át a kaszinóba.

Somogyi Pál ennek a profán miliőnek a megteremtésével párhuzamosan egy másik munkán is dolgozott. Szellemében, formálásában valami egészen mást hozott létre, de a stílusátíratot hasonló módon alkotta. Ez a Szeged- Csanádi Egyházmegye püspöki palotája emeleti szintjének belsőépítészeti újratervezése volt. A Rerrich Béla műépítész által tervezett, műemléki védelem alatt álló épületnél már egy új nyílászáró is komoly engedélyeztetési procedurába ütközött, és tiszteletet parancsoló volt a Thék Ede gyárában készült igényes bútorozás is. Csakhogy az 1930-ban átadott épület belső terei felett eljárt az idő. A kisebb toldozgatások, javítgatások eredményét látva nyilvánvalóvá vált, hogy már nem elég a port leverni, és újrafesteni a falakat, a reprezentációs igények itt is valami nagyvonalú beavatkozást tettek szükségessé.

A könyvtár - tárgyaló, a 3 szalonszoba, és az étkező újraformálása képezte ezúttal a feladat gerincét. Stílusát tekintve a helytől korábban sem idegen art deco forma elemei egy könnyedebb „somogyis” változatban értelmeződött át a térkapcsolatok során. Ennek szellemében került kialakításra a sötét, kazettás mennyezetre függesztett színes üvegsávokkal díszített gipszkarton rendszer. Az új lámpák , a Thék féle átértelmezett armatúrák, és a megörzött rokokó csillárok az új világítási koncepció részévé váltak. Ezzel minden világosabb és tisztább lett. A fehérített haboskőris mellé, a dió és jávor sötétre pácolt árnyalata került kontrasztként.

Somogyi Pál: Szeged - Csanádi Egyházmegye püspöki palotájának lakosztálya (könyvtár)Somogyi Pál: Szeged - Csanádi Egyházmegye püspöki palotájának lakosztálya (házioltár)Somogyi Pál: Szeged - Csanádi Egyházmegye püspöki palotájának lakosztálya (szalon)Szeged - Csanádi Egyházmegye püspöki palotájának lakosztálya

Az aranyozott díszlécek, a falburkolati elemeket lezáró szárnymotívumok, s az egyszínű japán selyemtapéta a méltóságot sugározzák. Valamit a bútorozás különlegességéről is illik megemlíteni. A könyvszekrény finoman lépcsőző homlokfrontja, és jó arányban tördelt tömege előtt húzódik a tárgyalóasztal. A tárgyalóban még egy szép arányú ülőgarnitúra és dolgozósarok is elhelyezésre került. A sorolt kecskeláb alátámasztású asztal nagyobb, átvariált párja a püspöki étkezőben van, mindkettő egyedi tervezésű székekkel egészült ki. Az eredeti art deco fotel kényelmi fokozatát a támla fölé emelt, íves hengerpárnával növelte meg a tervező. Mindez tökéletes összhangban van a felújított barokk szalonberendezés darabjaival, a díszítő műtárgyakkal. A püspöki lakosztály visszafogott színvilágát egy padlizsán lilás árnyalat uralja. A függönyözés és az értékes festmények elhelyezése, az enteriőrök legapróbb részletekig történő megtervezése, a kivitelezés vezetése Somogyi Pál tehetségét dicséri, akire 2009-ben az Egri Líceum belsőépítészeti tervezése, és a székesfehérvári „Magyar Király” Szálló terveinek megvalósulása vár, mely várható folytatása a stílusteremtésnek és hagyományőrzésnek .

Gyürky András
belsőépítész

A cikk eredetileg a Magyar Iparművészet 2009/1 számában jelent meg.

Szenes István: Nyílt levél

Belsőépítész. Ez a szó szerepel névjegyeinken, ezen a címen kapjuk rangos kitüntetésinket, ilyen megnevezéssel adjuk ki dokumentációinkat, a tervezőirodákban is ilyen néven nevezik műtermeinket, pályázatokat ilyen címen írnak ki, szerződéseink belsőépítészeti tervezésre kötődnek, számláinkat ezen a címen állítjuk ki, kapjuk és fizetik ki (ha kifizetik).

Általános észrevétel

Belsőépítész. Ez a szó szerepel névjegyeinken, ezen a címen kapjuk rangos kitüntetésinket, ilyen megnevezéssel adjuk ki dokumentációinkat, a tervezőirodákban is ilyen néven nevezik műtermeinket, pályázatokat ilyen címen írnak ki, szerződéseink belsőépítészeti tervezésre kötődnek, számláinkat ezen a címen állítjuk ki, kapjuk és fizetik ki (ha kifizetik).

Megszokott fogalommá vált ez a foglalkozási megnevezés a köztudatban, legfeljebb a magánszférában akadnak olyanok, akik összetévesztik a lakberendezés fogalmát a belsőépítészettel.

Ezen a címen és néven működik 158 építész kamarai tag, valamint a háború óta végzett közel 400 szakmatársunk, és jónéhányan vannak közülünk, akik kiváló tehetségükkel és felépült házaikkal az építészet legmagasabb rangjára emelkedtek.

Különböző művészeti és építészeti szövetségekben, alapítványokban belsőépítész tagozat néven szereplünk… De hosszan sorolhatnánk hivatásunk nyilvánosság előtti megjelenésünk számtalan megnyilvánulási formáját.

Tény, hogy egyetlen, belsőépítészetet, az enteriőr művészetét művelő és oktató kollégánk hivatalos okmányaiban sem szerepel ez a kifejezés: belsőépítész tervező! (kivéve nagy elődeink)

Az elmúlt időben történt jogosultsági jog megvonása kapcsán azonban most szükségessé vált a fogalmak tisztázása, a nyílt párbeszéd, és végül a problémák megoldásához vezető út megtalálása.

 

Tevékenység

Építészet-belsőépítészet, építész, belsőépítész?
Mit takar a szavak jelentése, mi az azonosság és mi a megkülönböztetés a kifejezésben…?

A belsőépítészet az egyetemes építészet (sőt, művészet) szerves része, annak nélkülözhetetlen alkotóeleme, egymástól alig elválasztható összetartozásban működik.
Az épített környezet alakításában, sőt a művészet, kultúra, mérnöki tudományok, technika ötvözésével teremti meg mindennapi életünk színterét, tükröt tartva a jelennek, utat mutatva a jövőnek.

Folyamatos az átkötés az exteriőr és az enteriőr között: jó épületben nem választható ketté külső és belső. Mégis a mai kor felgyorsult üteme szükségszerűen specializálódott feladatot ró az építészre is. Ezért ahogy más hivatásoknál is (pl. orvos, jog, közgazdász…) felerősödött a különböző szakterületek világos megkülönböztethetősége így az építészet területén is.

A belsőépítész az alkotás folyamatában az építész legközelebbi munkatársa: ennek mértékét mindig a feladat jelöli ki, de meghatározza a tervezői habitus és szemlélet.
Van, aki átfogó szemlélettel az építészettől a gépészetig, és akad, aki egymaga végzi el az építész-belsőépítész munkát.

Vegyük számba azokat a speciális feladatokat, amelyek a belsőépítészeti munkát jelentik és jellemzik.

  • Eng. terv > Belsőépítészeti koncepcióterv az Építési engedély tervfázisában, amely a műszaki terv kiegészítéseként, anyag- és színtablókkal, színes kézi vagy gépi látványtervekkel választási alternatívát nyújt.

    Tenderterv > Minden dokumentáció része az un. berendezési, padlóburkolati és álmennyezeti terv, amely dokumentálja az összes belső térben megjelenő, burkolatot, azok típusát, kiosztását, gépészeti elemet, világítótestet, beépített és mobil berendezést.

  • Minden betervezett elemről konszignáció (esetleg részletes szobakönyv) készül, amely a költségvetési kiírás alapja.

    Kiviteli terv > A belsőépítészeti terv fogja össze a különböző technológiák (konyha, elektroakusztika, audio vizuáltechnika, akusztika stb.) esztétikai megjelenését, de meghatározó a gépészet és a világítástechnika kialakításában is.

  • Minden dokumentációnak tartalmaznia kell olyan belső falnézeteket, amelyek egybefogják és vizuálisan is értelmezik a belső terek arányát, tartalmát, minden burkolati elemmel, kiegészítő tárggyal együtt.

  • Az egyedi bútortervek a kivitelezési gyártmányterv alapját képezik, amelyek lényeges szakmai kiegészítői a belsőépítészeti dokumentációnak.

  • Nagyobb középületeknél kötelező az un. FF&E (Furniture, Finishing & Equipment, Bútorok, Felületek, kiegészítők) elkészítése, amely a Kiviteli terv fontos alkotóeleme, és amely a költségek alakításához és átláthatóságához alapvetően fontosak.

  • „A”: építész: > gépész, elektromos, statikus, iparművészeti ágak (bútor, textil, kerámia, szobor)

  • „B”: építész ˂ > belsőépítész > iparművészeti ágak (bútor, textil stb.)

 

Összegzés

A fenti felsorolás nem teljes, csak érzékeltetni akarta mindazt a feladatsort, mely a belsőépítészeti munkát fémjelzi.
Nem jelentéktelen az a bekerülési összeg sem, amely egy nagyobb épület beruházásában megjelenik, mert például egy középület (hotel) esetében a 20-40%-os értékhatárt is elérheti a belsőépítészeti kivitelezés összege.

  • A belsőépítész olyan felsőfokú végzettséggel rendelkező építész tervező művész, amely magas esztétikai kultúrát képviselve, művészi térlátással, arány- és színérzékkel rendelkezik. Az építészettel összhangban új belső igényeket formál, rendezi és egységbe fogja a belső terekben megjelenő funkcionális gépészeti és technikai elemeket. > koncentrál az enteriőrre

  • Munkája során új belső világot hoz létre, régi, már nem létező tereket rekonstruál, egyedi tárgyakat tervez és hoz létre! Tevékenysége során harmóniát teremt a belső terekben a képző- és iparművészeti alkotások számára. > egyedi bútorok
    > típusbútorok

  • A belsőépítész habitusától függően lehet alkotócsoportba tartozó, az építésszel közös hangon szóló társtervező, aki koncepcionálisan azonos, de szakmailag jól elválasztható módon régi feladatát.

  • Lehet önálló alkotó, aki átfogó módon kezeli az építészeti alkotást, annak külső-belső megfogalmazásával együtt.

  • Lehet olyan önálló alkotó, aki a tárgytervezés területén alkot, megteremtve, kivitelezve saját műveit.

 

Megoldási javaslatok

  • „A”> Maradjon meg a belsőépítész megnevezés, amely jól kifejezi munkánk lényegét. >BÉ...

  • A világszerte használt interieur design nemzetközi megnevezés is jól tükrözi sokrétű hivatásunkat, lehetséges, hogy ezzel a kifejezéssel EU kompatibilissé válik.

  • „B”> Szakmérnöki képzés> Az építészetet oktató intézményekben alakuljanak olyan belsőépítészetet oktató egységek, amelyek szakirányú képzéssel az építész diploma mellé belsőépítész képzettséget és igazolást (szakdiploma) kapjanak.

  • Az egyes intézmények oktatási tematikájától függően különböző ismereti anyagok kerülhetnek előtérbe, amelyek jellegzetessé és egyedivé tehetik (a BME-en inkább szakmaibb, pl:lighting design, a MIE-MOME-n erősebb művészképzés)

  • A bolognai rendszer módot ad új akkreditáció létrehozására, megfelelő óraszámmal, kreditpontokkal, speciális szakmai ismeretek megszerzésével, hatalmas tudásanyag birtokába kerülhetünk.

  • „C”> Lehetséges a képzések nivellálása amennyiben > É3 / É2 jogosítvány

    • képzés alapfokon – általános diplomához;

    • képzés specializálódáshoz – 2-3 éves szakirányú oktatás és diploma az építész mellett;

    • képzés DLA – magas minőségű képzés, amelyben a kultúráról, építészetről megszerzett tudása révén komplex rálátása van feladatokra, ezen belül finom részletekig lebontva képes a feladatot elvégezni, nemzetközi szintű tárgyformálással.

  • A kamarán belüli státusz rendeződjék, amennyiben kérjük az elvett „BE” jogosultság visszaállítását.

A fenti gondolatok a jelenleg fennálló állapot megoldására születtek.
Kívánjuk, hogy az építészeti- és környezetkultúra, ezen belül a belsőépítészeti munka megismerése, elfogadása és értékelése megfelelő szintre kerüljön és társadalmi elfogadottsága méltó legyen az előállított érték nagyságával.

Rex-Kiss Béla: Belsőépítészetről nyílt levél….

Késői válaszként is Szenes István barátom, szintén Nyílt Levelére. Az általa már megfogalmazottakat igyekeztem elkerülni, illetve próbáltam az általa fölvetett problémákat másképp megközelíteni.

Késői válaszként is Szenes István barátom, szintén Nyílt Levelére.
Az általa már megfogalmazottakat igyekeztem elkerülni, illetve próbáltam az általa fölvetett problémákat másképp megközelíteni.

Titanic

A Titanic - jéghegy találkozót túlélők elbeszéléséből ismerjük a lelkes szalonzenekar történetét: zenészei játszottak tovább, mintha mi sem történt volna, míg alá nem merültek a hajójukkal együtt. A zenekarhoz vélem hasonlónak jelen helyzetében szakmánkat és zenészeihez a magukat belsőépítésznek (is) valló kollégáinkat.

A hasonlat nem túlzó:

Kéretik böngészni az Építészfórum honlapját (www.epiteszforum.hu):
A rendszeresen bemutatott, megvalósult új épületek szakági tervezőinek listáján – hosszú ideje – elvétve sem találunk belsőépítész tervezőt. Biztosító társaság székháza, irodaházak, lakópark, családi házak, egyetemi épületegyüttes, mozi, óvoda……egyikének tervezése során sem igényelte, nem tartotta fontosnak építész tervező, megrendelő/beruházó a belsőépítész szakág bevonását.

Vidéki műemlék színházunk rekonstrukciója és bővítése, belső tereinek újra fogalmazása során sem kívánja az építész tervező belsőépítész szakági tervező közreműködését igénybe venni: „…a belsőépítész munkákat mi fogjuk készíteni… legalább munkát adva kollégáimnak.“ (Az említett kollégák ezirányú szakmai ismereteiket legfeljebb a műegyetemi képzés keretében, annak megfelelő szinten sajátíthatták el.)

Mi az oka, annak a régen elképzelhetetlen, mára általánossá vált jelenségnek, hogy a belsőépítészet, mint önálló szakág, kiszorult az épített környezet belső tereinek alakításából, annak műszaki tervezéséből, a belsőépítészek megszüntek az építész alkotótársaként létezni?

  • Anyagi motíváció: a generáltervező megtakaríthatja a belsőépítész altervezőjének fizetendő tervezési díjat, egyúttal magának munkát szerez.
  • Belsőépítész szakág bevonása a tervezésbe nem kötelező, továbbá az immár egy éve hatályos törvény értelmében belsőépítészet, mint szakma „de jure“ nem létezik, ebből levezetve, mint szakágat sem kell, illetve nem is lehetne figyelembe venni.
  • A belsőépítész tervdokumentációknak, munkarészeknek – eltérően a többi szakágtól – nincsenek előírt tartalmi, formai és műszaki követelményei, nem engedély- és szakmai bírálat kötelesek, a tervek esztétikai és műszaki megfelelősége hivatkozási alap híjján számonkérhetetlen. (A MÉK ígérete szerinti, ú.n. „mintadokumentáció“ sem készűlt el) Egyedűl a közbeszerzési törvény hatálya alá eső tender tervdokumentáción és munkarészein belüli – hagyományosan – belsőépítészeti munkák tételeinek (terv + szöveges munkarész) a követelményeiről rendelkezik a törvény, ill. rendelet, de nem belsőépítészetként nevesítve.
  • A belsőépítészeti tervezés számára rendelkezésre álló alapanyagok, félkész termékek, technológiák, szerkezetek, beépíthető szerkezet-, szerelvény- és berendezés-rendszerek, kereskedelemi beszerzésű bútorok és fölszerelési tárgyak óriási választéka elhiteti, hogy az azokból való puszta választás és tervbeni alkalmazásuk kiválthatja a belsőépítész szakma közreműködését.
  • A társadalmi köztudatban a belsőépítészet fogalma – annak szinonímájaként értelmezve – a lakberendezéssel azonos.
  • A megbízói körben – értve alatta az építész kollégákat is – hiányzik annak az egyébként evidens ténynek a felismerése, hogy a belsőépítészet, a maga hagyományos kultúrájával, kreativitásával, speciális szakmai és műszaki ismereteivel nagy „hozzáadott értéket termelő“ tevékenység és mint ilyen, az épített környezet belső terei alakításának nélkülözhetetlen résztvevője.
  • Oktatás: szakirányú, a végzettséget belsőépítész diplomával igazoló képzés egyetlen oktatási intézményünkben sem folyik…
  • (Nem szükséges itt kitérni mindazon, egyébként súlyos problémákra, melyek az építész tervezői „szakmát“ is sújtják, de természetüktől függően azonosak, vagy közvetve/közvetlenűl a belsőépítészetet, mint szakmát is érintik.)
  • (A fent sorolt okok nem csak az építész tervező szakági alvállalkozójaként, hanem a fővállalkozás keretében, vagy önállóan végzett – hagyományosan belsőépítészeti- tervezési tevékenységre is vonatkoznak.)

Fel kell ismernünk, hogy a fent – folytathatóan – felsoroltak a belsőépítész szakmánk mára „hivatalos“ megszűnéséhez vezető, régen kezdődött folyamat összeillő elemei, igaz, részben velejáróiként világunk változásainak is.

Bár figyelmeztető jelek utaltak rá, a “végkifejletet“ nem láttuk előre: 2003-ban Prof.emeritus Fekete György kollégánk belsőépítészeti helyzetképe – („Magyar iparművészet az ezredfordulón“, előszó a belsőépítészeti fejezethez) felvázolva iparművészetünk, benne belsőépítészetünk múltját és jelenét – még optimizmussal telve ítéli meg szakmánk jövőjét.

 

A Kérdés

Vajon szükségszerű folyamat törvényszerűen bekövetkező eredményeként szűnne meg létezni szakmánk, a belsőépítészet, hasonlóan az élővilágunk természetes evolúciója során kihaló állatfajokhoz, vagy pedig gyarló emberi döntések által kiváltott, káros folyamat vezetett haldoklásához?

Ám, míg a természet törvényeit , az evolúció algoritmusát tőlünk függetlenül, egy bölcs

Teremtő hozta létre, addig Ádám utódai történelmének útját – amellett, hogy egyúttal az emberiség intellektuális diadalmenete is – rövidlátó, átgondolatlan, egyéni-, vagy csoportérdekeket szolgáló emberi döntések szegélyezik.

Tehát a kérdés: könnyezve, ám belenyugodva állunk majd szakmánk sírbatételénél, vagy teszünk e valamit annak feltámasztásáért?

További pátosz helyett, lelki munícióként ajánlom mindnyájunk figyelmébe Fekete György kollégánk – Kalkuttai Teréz „Himnusz az Élethez“ írása ihlette – „Bátorító“ című könyvét „bátorításul“, ahogy azt nekem is dedikálta.

 

Közbevetett megjegyzés

A belsőépítészet helyzetén változtatni kívánó szándék rögvest két nehézséggel kénytelen szembesülni:

  • A belsőépítészet fogalmát alkalmazása szerint két szinten lehet és kell megkülönböztetnünk: alkotó tevékenységként elméleti síkon a belsőépítészet az egyetemes építészettel/építőművészettel valóban elválaszthatatlan, szerves egységben létezik, annak nélkülözhetetlen, nem megkülönböztetendő alkotóeleme (lásd: „építészet-belsőépítészet-tárgytervezés hármas egysége“), ellenben a gyakorlat szintjén, a tervezési folyamatban elkülönítendő, speciális szerepet kell/kellene betöltenie, szükségszerűen önálló szakágként, saját szakmai ismérvekkel. (Jelen írásban ezt a distinkciót veszem figyelembe a fogalmak használatakor, bár a fogalmazás kénytelen azzal a paradox helyzettel küzdeni, hogy tárgya a gyakorlatban és elméleti síkon „de facto“ létező, ám „de jure“ nem létezik mint fogalom, sem tevékenységi körként, sem szakmaként.)
  • Bármely változás a „rendszert“ alkotó és meghatározó három területet (oktatás, szakmagyakorlat, jogkörnyezet) egyidejűleg és együttesen érinti és változtatja. Tehát a területek egyikébe való beavatkozás, annak változtatása, feltételezi a többi területeken történő változtatást is. (Például: hogyan kérhető számon az oktatáson „belsőépítészet“, miközben azt a törvény és jogkörnyezet „nem ismeri“, a szakmagyakorlat sem „nevesíti“, vagy a kérdés inverzeként: vajon kezdeményezhető olyan tevékenységi kör szakmaként, tervezői szakágként történő elismerése, törvényi szabályozása, melynek nincs szakirányú, végzettséget oklevéllel igazoló szakmai képzése? Ahogy a szakmagyakorlaton való változtatások is feltételezik  
    jogszabályi környezetének és az „utánpótlását“ biztosítani hivatott  
    művészeti iskolák oktatási koncepciójának változását.

Számomra ez azt jelenti, hogy a belsőépítészet jelenlegi helyzetén való bármely változtatás, csak a rendszer egészének, annak mindhárom területe egyidejű reformjával (nevezzük akár restaurációnak) lehetséges.

Jogszabályi környezetünk az építésügyben

A belsőépítészet – amennyiben mint műszaki tevékenységet folytató, építész tervezői jogosultsággal és kamarai tagsággal végzett szakmagyakorlás – egyik törvényi- és jogkörnyezete a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumhoz (NFGM) tartozó építésügyet szabályozza.

A belsőépítészek iparművész alkotókként, mint művészeti tevékenységet végzők, tagjaként valamely művészeti szervezetünk iparművész/belsőépítész tagozatának, regisztrált tagsági viszonyukból adódóan a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma (NEF) Művészeti Főosztálya gondoskodása alá tartoznak, mely a magyar művészeten belül az iparművészet területén is ellátja miniszteriális szakmai feladatait, államigazgatási eszközökkel támogatja intézményeit, szervezeteit, alkotóit.

Az alapvető különbség az építési-műszaki tevékenység körébe besorolt építész tervezői tevékenység és a művészeti tevékenységként számontartott iparművészeti alkotó tevékenység és az azokat szabályozó külön jogszabályi környezetből következik.

Az építésügyben:

Mint közismert, a 104/2006.(IV.28.)Kormányrendelet módosításaként megjelent 192/2009.(IX.15.)Kormányrendelet az egyes építésügyi szakmagyakorlási tevékenységekről, eltörölte a belsőépítész tervezői és szakértői jogosultságot.

A belsőépítészet töröltetett a szakmák, az önálló tervezői szakágak sorából.

Az építésügyet és építőipart szabályozó hatályos törvényeket és rendeleteket áttekintve megállapítható, hogy – immár – azok egyike sem „ismeri“, nem tartalmazza a belsőépítészetet, annak fogalmát, tehát azt nem is szabályozhatja.

Egy kivétellel:

Az 1966.évi LVIII. törvény a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról I. Fejezetében rendelkezik a MÉK-en belül szakmai tagozatként, jogosultsághoz kötött egyéb szakértői- és tervezői szakterület körébe sorolva, Belsőépítészeti Tagozat létrehozásáról. A tagozat létének jogalapja viszont, a fent említett kormányrendelet múlt év október havi hatályba lépésével egyidejűleg megszűnt, tehát a Belsőépítészeti Tagozatot – értelmezésem szerint – a MÉK-nek törölnie kellett volna a tagozatok sorából!

Az Étv.-ben meghatározott építészeti- műszaki tervezési, továbbá építésüggyel összefüggő, engedélyezéshez kötött tevékenységet csak az folytathat, aki kamarai tagsággal rendelkezik, egyúttal viszont kamarai tag csak az lehet, aki a fenti tevékenységek ellátására megfelelő jogosultsággal rendelkezik, vagy megfelel azon feltételeknek, melyek alapján jogosultságot szerezhet. A szakma és ebből következően a BÉ- (belsőépítész tervező) jogosultság megszüntetésével a Belsőépítészeti Tagozat csak azon tagja maradhat – építészként – kamarai tag, aki egyéb, pld. É (építész tervező) jogosultsággal rendelkezik, ill. megszerzi azt. Mindezt figyelembe véve és eltekintve attól, hogy immár törvényi feltételei sem állnak fenn, nem láthatók azok a kritériumok sem, amelyek szerint az eztán egyöntetűen É- jogosultságú, építész tagok köréből akár Belsőépítész Tagozat elkülöníthető lenne...

A MÉK törvényességi felügyeletét gyakorló NFGM Építésügyi és Építészeti Főosztálya vezetője a Kamarának – más tárgyban – írt, 2010.03.09. és 05.18. keltű leveleiben figyelmeztet arra, hogy:

  • A jogszabályokban meghatározottakkal ellentétes (vagy azokban nem szereplő) fogalmak, megnevezések nem alkalmazhatók (még Kamarán belül sem), ahogy:
  • Nem alkalmazhatja kamarai szabályzat tagsághoz nem kötött tevékenységek fogalmát és a további, az Étv.-ben sem alkalmazott fogalmakat (pld.„belsőépítészet“) sem, a Kamarának nincs lehetősége a jogszabályban meghatározottaktól eltérő fogalmak, vagy a fogalmak eltérő tartalmának megállapítására sem.
  • Az építésüggyel kapcsolatos engedélyhez kötött tevékenységet, ill. a tevékenység engedélyhez, kamarai tagsághoz kötését csak törvény, ill. kormányrendelet szabályozhatja, rendelheti el, tehát a MÉK-nek tevékenységi körök létrehozására nincs lehetősége.

Az építés – az épített környezet létrehozása – nagy befektetést, anyagi és szellemi ráfordítást igénylő folyamat, egyúttal nagy anyagi és szellemi értéket „termelő“ és létrehozó tevékenység. Ezen belül maga a tervezés is szerteágazó, sok összetevőjű tevékenység, számos, az építész tervező által, általában generáltervezőként összefogott – többnyire a Magyar Mérnöki Kamarához köthető – szakágat foglal magába.

Az állam – jogalkotó/törvényhozó szervei révén – az építésügyet, az építési és tervezési folyamatot annak működése és elérendő célja érdekében, annak minden területén és teljes vertikumában szabályozza, útját végigkísérő kötelmekkel szegélyezi. Meglepő módon azonban, a törvényi szabályozás megfeledkezett az épített környezet belső alakításáról, a „belsőépítészetről“, a gyakorlat szintjén sem „tud“ olyan – létező – szakmai ismérvekről, vagy nem ismeri el azokat, melyek szakágként megkülönböztethetik az építészeti tervezéstől. Ebből fakadóan: még a belső terek tervezése sem kötelező, tervezője bármely magyar állampolgár lehet, az unatkozó háziasszonytól a jogosultsággal rendelkező építész tervezőig…

(Nem mellékes a kérdés: a „jogharmonizáció“ keretében a hazai szabályozásba kötelezően beépítendő, építésügyre vonatkozó uniós rendeletek és szabványok – melyek mintegy kétharmada sincs még magyarra fordítva – kiterjednek-e nevesítetten „belsőépítészetre“, ha igen, azt milyen módon és mértékig szabályozzák (akár összhangban az építészeti tervezéssel), valamint hatályos törvényeink/rendeleteink mennyiben „harmonizálnak“ azokkal?)

A belsőépítészet „ex lex“ helyzete megannyi további, gyakorlatias kérdést is fölvet, néhány pld.:

  • Az építészeti tervezés és kivitelezés során a „belsőépítészet“ fogalomként, akár megnevezésként egyáltalán használható-e, ha igen, mely területeken és mire vonatkoztathatóan?
  • Az eddigi, hagyományosan „belsőépítészeti“ munkák tervezési munkáival kapcsolatos megbízás, szerződés, hivatalos iratanyag szövegezésében a belsőépítészet miként szerepeltethető?
  • A belsőépítészeti tervdokumentációk, tervfázisok, tervek és azok szöveges munkarészei miként különböztetendők meg akár megnevezésükben is és különítendők el, különböztetendők meg –ahogy az a gyakorlatban szükséges - pld. az építészeti tervektől?

Oktatás, avagy a kismalac és a farkas meséje.

Valaha, volt belsőépítész szakirányú képzés. A MOME-előd Iparművészeti Főiskola Belsőépítészeti Tanszékén a hallgatók ötéves képzés után belsőépítész diplomát („Belsőépítő Tervező Művész“) szerezhettek. Több mint negyven éve, a hatvanas években, nagy jelentőségű volt és a képzés nagy nyeresége, az építészet – részeként a belsőépítészeti képzésnek – bekapcsolódása az oktatásba, kiváló képviselőinek (Jánossy György, Jurcsik Károly, Szrogh György….) bevonásával.

Mégis, utólag úgy tűnik, hogy a farkas ekkor dugta be a lábát a kismalac ajtaján.

A hallgatók új földrészeket fedezhettek fel és lelkesítette őket annak ígérete is, hogy az immár építész/építőművész diploma és – később – a megszerezhető tervezői jogosultság birtokában, építész tervezőkként „házakat“ is tervezhetnek, vagy lehetnek alkotótársai építész kollégáiknak. (Megjegyzem: hajdani, kiváló elődeink belsőépítész diplomával a zsebükben is egész tűrhető alkotótársaknak bizonyultak, köszönhetően az akkori oktatásnak (is).)

A gyanútlan kismalac természetesen nem tette föl a vizet a tűzhelyre akkor sem, amikor a tanszék neve Építészeti Tanszékre változott, nevében is kifejezve az oktatás koncepciójának alapvető változását.

Pedig az építészet intervenciója kezdődött a vele egy nyelvet beszélő, hűséges szövetségese területén, melynek eredménye, mára nevét is eltörölve, a belsőépítészet szellemi és szakmagyakorlati területeinek teljes annektálása lett….anschluss!

A farkas egyre beljebb tolatott: az építészképzés dominanciája mellett a belsőépítészeti, szakmai tárgyú oktatás -csak az építészet kiegészítőjeként- másodlagos szerepet kapott. Mára a kismalac eltűnt a farkas gyomrában: a bolognai rendszer bevezetésének is köszönhetően, három éves az alapképzés, mely idő alatt a képzési időnek – bevallottan – mindössze 30 %-a belsőépítészet!!! Ez azt jelenti, hogy a hajdani öt év helyett, mindössze három évnek harmadnyi(!) ideje alatt kellene elsajátítani azt az azóta sokszorosára növekedett ismeretanyagot, mely az iskolában elsajátítandó és a „munkaerőpiacon“ szükséges feltétel a belsőépítészeti szakmagyakorláshoz, mindezt az építészet ismeret- és tudásanyagának elsajátításával együtt.

Másik állami, művészeti felsőoktatási intézményünk – a Sopron/ NYME/ AMI/

Építőművészet Szak- oktatási koncepciója, „tantervi hálója“ szinte azonos a MOME-val.

Az anyagi motívációjú, gombamód elszaporodott lakberendező iskolákról és magán, illetve alapítványi oktatási intézményekről, melyek tantervében a „belsőépítészet“ oktatásának ígérete is szerepel, nem érdemes részletesen szólni, honlapjaik önmagukért beszélnek. Az állami támogatottságú, ám borsos árú BKF-AMI – most induló – Környezetkultúra Szakán szerezhető diploma megnevezése: „Környezettervező szakember környezetprezentációs szakirányon“……(?) “Elhelyezkedési lehetőség: ….művészeti szakemberek mellett szakmai referensként, enteriőr tervezőként, belsőépítész munkatársként-kivitelezőként.“ Ezen iskolákban nem belsőépítész képzés, hanem legfeljebb belsőépítészeti ismereteknek az oktatása folyik.

Az „Őszintén az építészoktatásról“ című rendezvénysorozat első részét a MOME-n tartották. Kéretik a tudósítást figyelmesen olvasni: www.epiteszforum.hu/node/17131

Idézet: „Rámutatott arra, (az ÉpítészetiTanszék vezetője) hogy pld. Párizsban külön tanítják a belsőépítészetet, és talán Magyarországon is létre kéne jönnie egy különálló belsőépítészeti iskolának.“ Elhangzott ott, ahol a mesebeli farkas felfalta a kismalacot.

Egyébként egyetértek és a „különálló belsőépítész iskola“ ideális helyszínét sem kell keresnünk: Budapest, XII. kerület, Zugligeti út 9-25.

 

Munkaerőpiac

A munkaerőpiac kemény dolog. Találó neve is utal rá, itt pénzért adnak és vesznek.

A vevőt (mint munkaadót) egyetlen dolog érdekli: a munkaerőbe (munkavállalóba) fektetett, a munkaerő által termelt értékért kifizetett összeg megtérülése és az anyagiakban/pénzben közvetlenül vagy közvetve kifejezhető -munkaerő által megtermelt- haszon. A munkaerő viszont az ő, vagy munkája, maga által vélt értéke szerint igyekszik az árát megszabni a piacon. (Nem említve itt a felek egyike, vagy mindkettőjük nem profit-orientált, ún. „non profit“ típusú piaci részvételét)

A szellemi és művészeti tevékenységek, foglalkozások piacán a „termék“ járulékosan, vagy egészében szellemi, kultúrális értékkel bír, mely érték „pénzben“ nem, vagy legfeljebb közvetve becsülten fejezhető ki, de magának a tevékenységnek az „árát“ is a kereslet-kínálat határozza meg.

A munkaerő alkalmasságáról a vevő/munkaadó az „üzlet“ létrejötte előtt természetesen igyekszik meggyőződni, a tevékenység és az alkalmazás területeitől függő alapossággal.

A munkaerő rendelkezhet egy, az értékét befolyásoló tőkével: a kapcsolati tőkével, mely látens ugyan, de nagy mértékben növelheti lehetőségeit egyúttal csökkentheti is vevője realizálható hasznát, mivel torzítja a munkaerő valós értékét.

Fenti megállapításokat szakmánkra (Belsőépítészet/építészet/iparművészet) is vonatkoztathatónak tartom, melynek „piacán“ tervezőként munkaerőként szerepelünk, ugyanakkor, mint „vevők“ is, amennyiben munkatársainkat alkalmazzuk tevékenységünk során.

A belsőépítészet/építészet sajátos, szellemi/művészeti értéket létrehozó tevékenység: terméke egyrészt – tervdokumentáció formájában, materiális megvalósítási folyamat részeként – pénzben kifejezett piaci értékkel bír, másrészt azzal a szellemi/művészeti értékkel, mely mint belsőépítészeti/építészeti minőség a megvalósult „tárgyban“ realizálódik. A piacon viszont csak a tervdokumentáció, mint a „tervezői szolgáltatás“ terméke jelent realizálható értéket, az annak eredményeképp létrejövő, vagy létrejöhető szellemi minőség értéke – belátható okokból – nem.

A munkaerőpiac törvényeit nem mi szabjuk, ahhoz csak alkalmazkodni tudunk, illetve vagyunk kénytelenek.

(Ahogy alkalmazkodni vagyunk kénytelenek pld. a tervezői szolgáltatásokért járó díjban történő megállapodás szabályozásához, azaz szabályozatlanságához, lásd: MÉK-díjszámítás sztori, -szélmalomharc, -GVH, -ötmilliós bírság)

A piac változik, társadalmi, politikai, gazdasági folyamatok hatására gyakran drámaian, próbára téve a változó követelményekhez és lehetőségekhez való alkalmazkodási képességünket. Alapvető követelménye a munkaerővel szemben viszont állandó: a feladat, a munkakör ellátásához szükséges teljes körü szakmai tudás és ismeretanyag, azaz az alkalmasság, a munkaerő kreativitását, csak az adott munka- és feladatkör ellátásához kötötten, ahhoz mérten igényli.

A piacnak a munkaerő-alkalmassággal szemben támasztott további követelménye lehet -szintén munka és feladatkörökhöz kötött mértékben- a csak a praxisban töltött idő alatt, azzal időarányosan felhalmozható értéket jelentő, az igényelt tevékenység teljes köréhez, vagy annak egy szegmenséhez kapcsolt tapasztalat, jártasság és a képzés alatt megszerzett szaktudáshoz hozzáadódó, a csak a gyakorlat során megszerezhető sokrétű tudásanyag, valamint a mindezeket bizonyító és elvárt „portfólió“.

A tervezés, mint alkotó tevékenység, magas szintű kreativitást, alkotóképességet igényel, ám a tervezési folyamatban játszott szerepek, munka- és feladatkörök nem azonos mértékben dominánsak és közel sem azonos szintű kreativitást igényelnek: belátható pld. a „vezető tervező“ és a „tervfeldolgozó“ szerephez kötődő dominancia és kreativitási igény szintje közötti különbség.

A munkaerőpiac ennek megfelelően, csak az általa igényelt munkakör betöltéséhez, feladatok elvégzéséhez szükséges mértékben méltányolja, vagy akár hagyja figyelmen kívűl, a munkaerő – bármely magas szintű – alkotóképességét.

A belsőépítészképzésre hivatott és hallgatóit a munkaerőpiacra bocsátó két, művészeti oktatási intézményünk, a MOME és a NYME-AMI, egyaránt deklarálja: „…azt a célt tűzte maga elé, hogy….szakembereket képezzen. Fontosnak tartják, hogy a hároméves BA képzés után a hallgatók az építész-belsőépítész stúdiókban jól használhatók legyenek…“

Viszont egy, a MOME –n elhangzott kérdésre, miszerint mi a MOME –n végzett építészek(egyúttal, mint belsőépítészek is) sorsa, szomorú kép bontakozott ki: „Egybehangzó vélemény, hogy nem nagyon ébred föl a praxis, nem használják az itt végzetteket, miközben égető szükség lenne az innen kikerülőkre, de luxusnak tekintik ezt a fajta képzettséget.“

Véleményem, gyakorlatom tapasztalata is: a „praxis“ ébren van, a jól képzett pld. belsőépítész szakemberekre „égető szüksége“ van (lenne) a piacnak és annak részeként, az „építész-belsőépítész stúdióknak“.

(Közbevetve kell megemlítenünk három axiomát:

1. Az egyetemes építészet „hármas egységén“ belül, - építészet, belsőépítészet, tárgytervezés- speciális feladatkörükből következően önálló, egymást csak részben átfedő szakterületek, (gyakorlatban: szakágak) egymástól elkülöníthető saját tudástárral és szakmai ismeretanyaggal rendelkeznek. Ez a megállapítás a szakmagyakorlatban revelálódik és igaz bármely, építészethez köthető tevékenység, tervezési folyamat esetében.

2. Az önállóan elkülöníthető szakterületek, (szakágak) az egyetemes kultúrán belül, eltérő történeti fejlődésükből, helyzetükből és szerepükből fakadóan, saját szakmai kultúrával, hagyományokkal, szellemiséggel bírnak.

3. A kreativitás egyetemleges, univerzális, a szakterületekre vonatkozóan nem elkülöníthető, megkülönböztethető alkotóképesség.)

A piac a pályakezdők munkaerejét, szinte kizárólag egy adott szakterületen, vagy azokat átfogóan, csak alapismereteket, netán egyes területek részben átfogó szakismeretét igénylő munka- és feladatkörökben (pld. tervfeldolgozó) kívánja igénybe venni. A teljes körű és mélységű szakismereteket, magas szintű kreativitást igénylő, a tervezési folyamatban domináns szerepet játszó munkaköröket (pld. önálló tevező) a piac – érthetően – ugyan nem kínál a pályakezdőknek, viszont mindezen alkalmassági ismérvekkel rendelkeznie kell – ambíciójától függően – szakmagyakorlása során (képzésének univerzális voltából következően) a „hármas egység“ szakterületeinek mindegyikén. Mindez egyszerűsített általánosítás, a valóság ennél persze árnyaltabb:

Pld.: az építészet területén, a művészeti iskolákat végzett 20 – 30 pályakezdő „tervező művész“ hátrányban van a BME-n évente végzett, 350 főnyi, szakirányú képzettséggel rendelkező építésszel szemben, miközben a belsőépítészet területén ugyan „hiánycikk“ a képzett belsőépítész, de az „utánpótlást“ hosszú ideje nem biztosítja szakirányú képzés.

A művészeti iskolák deklarált célja a szakemberképzés. A kreativitás magas szintre fejlesztése mellett, egyidejűleg kíván a „hármas egység“ elkülöníthető szakterületeinek mindegyikén „jól képzett, jól használható“, a szakterületek bármelyikén megfelelni képes, „univerzális“ szakembereket képezni. Az iskolák viszont kénytelenek szembesülni vállalásuk és ígéretük lehetetlenségével: az ötéves, szakirányú belsőépítész képzés óta eltelt idő alatt sokszorosára nőtt mind kiterjedtségében, mind mélységében az egyes szakterületek iskolában elsajátítandó ismeretanyaga is.

Belátható, hogy ezt a tetemesre duzzadó „tananyagot“ a hároméves képzés tartama alatt képtelen vállalkozás „szakember“ szinten elsajátíttatni/elsajátítani. Az eredmény: a végzettek, egyik terület szakembereivé sem válnak.

A fentiekből következően, egyértelmű, hogy nem csak nevében, de tartalmában sincs Belsőépítész képzés. Drámai következményei jelenünkben láthatóak, a jövőben beláthatatlanok….

Pályakövetés

Vajon a munkaerőpiac vs. oktatással kapcsolatban tett -netán szubjektív- megállapításokat mennyiben támasztják alá megalapozott statisztikai adatok?

Külföldön évtizedek óta, hazánkban, ugyan 2005-ben törvénybe foglalták kötelező megvalósítását, de 2008-ig, pályakövetési kutatások elvétve folytak. Azt követően került sor – európai mintára – a hazai, központi DPR (Diplomás Pályakövető Rendszer) program kidolgozására. Ennek keretében is számos felmérés, statisztika készül folyamatosan, melyek adatait több honlapon is publikálják. ( www.eduline.hu, www.felvi.hu, www.diplomantul.hu )

„Mennyit ér“, mennyire piacképes, milyen eséllyel talál majd állást a frissen végzett fiatal? A legutóbb közzétett adatbázisban mintegy 40 felsőoktatási intézmény karain diplomázók elhelyezkedési arányairól találhatók adatok. A NYME/AMI nem szerepel ezen intézmények sorában, a MOME diplomásaira vonatkozóan pedig: „válaszadási hajlandóság híján nincs megjeleníthető adat.“

Pedig az oktatás számára sok tanulsága lehetne a felmérésnek pld. a végzettek munkaerőpiaci státuszára, betöltött munkahelyi pozíciójára, munkával kapcsolatos elégedettségükre, munkájuk végzettségüknek való megfelelésére…vonatkozóan föltett kérdéseire adott válaszoknak.

Ahogy tanulságoságosak lehetnének a válaszok a MOME- és az AMI Építész Szakon oktatóknak föltehető, aljas kérdésekre is: mint gyakorló építész, „praxisa“ során az építész-, belsőépítész stúdiójában hány „saját nevelésű“ friss diplomást, mennyi ideig és milyen munkakörben foglalkoztatott?

 

Érdekképviselet, érdekvédelem

Elöljáróban:

Érdekeink képviseletére, védelmére hivatott szervezeteinket is –tagjaival egyetemben - felelősség terheli abban, hogy nem ismerte fel időben az oktatás jelen helyzetéhez vezető folyamatot, -ha igen, ellene nem tett- és abban is, hogy a belsőépítészet számára tőrdöfés-rendelet hatálybalépése óta eltelt több, mint egy év alatt sem emelte fel a szavát.

A belsőépítészet/belsőépítészek szakmai érdekképviseletét (is) ellátni hivatott szervezet az építésügy területén az 1996. évi kamarai törvény alapján létrejött Magyar Építész Kamara (MÉK), Belsőépítész Tagozatában 158 taggal, míg a kultúra területén elsősorban a művészeti ágak képviselőit befogadó, az 1989. évi, egyesülési jogról szóló törvény alapján működő Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete(MAOE), Iparművészeti Tagozata Belsőépítész szakágában kb. 500 taggal, továbbá a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége (MKISZ), melynek Belsőépítész Szakosztálya 71 tagú.

Fontos azonban megkülönböztetni egymástól az egyesületi és a kamarai szervezeti formát, miután mindkettőben érdekelve vagyunk:

A kamarák, különböző foglalkozások űzőit magukba foglaló, elsősorban maguknak a szakmáknak az önszabályozó (és önszervező) és érdekvédelmi (és érdekképviseleti) szervezetei. Kamara felállítását csak a kormány rendelheti el. A kamarai tagság kötelező, a jogosultsághoz kötött szakmai tevékenységek gyakorlásának feltételeként. A kamarák törvény által behatárolt közigazgatósági hatósági jogkörrel is rendelkeznek, széles körű szakmai önszabályozási és önszervezési lehetőségei vannak. Jogszabályi módosításokat kezdeményezhet miniszteriális felügyeleti szerve felé: „…kezdeményezhető írásban, azt indokolva, a gyakorlatban megjelent példák leírásával, tényekkel alátámasztva, a vizsgált és tényszerűen elemzett hatásokkal bemutatva…“, a szakmát érintő rendelettervezetekre vonatkozóan pedig előzetes véleményezési joga van.

Az egyesületek az önkéntesség elvén működnek, nem feltétlenűl foglalkozáshoz kötődő társadalmi szervezetek. Szinte bármely, az állampolgárok valamely elkülöníthető ismérve és az egyén állampolgári joga, szabad döntése alapján létrejövő közösség alapíthat egyesületet, a lepkegyűjtőktől a gój motorosokig. Az egyesület lehetősége az önszervezés és az érdekképviselet. Célja nem szakmának, hanem, ahogy a MAOE –nak is: „Tagjai érdekvédelmének, szociális biztonságának, alkotó tevékenységük jogvédelmének megszervezése és megvalósítása, valamint művési alkotómunkájuk sokirányu támogatása.“ (Emellett természetesen a tárgy-, környezet-, vizuális kultúra fontosságának elismertetése, társadalmi szerepének, súlyának növelése.)

Az egyesületek esetében a szakmai érdekvédelem jobbára informális úton lehetséges, szakmai önszabályozó szerepük – főleg a kamarai szervezeti formában is létező foglalkozások tagjainak egyesületei esetében- minimális. Közvetlen, miniszteriális felügyeleti szerve érthetően nincs.

Fel kell figyelnünk a két szervezeti formára vonatkozó fogalmi különbségekre, v.ö.: önszabályozás-önszervezés, érdekképviselet-érdekvédelem…

Fentiekből kitűnik, hogy szakmánk érdekképviselete és védelme, önszabályozása és önszervezése hatékonyan csak kamarai szervezet formájában tud működni, hiszen ez a szervezeti forma éppen ezen feladatok ellátása végett jött létre.

Kamaránk van ugyan, de –számos okát nem sorolva- kijelenthető, hogy a belsőépítészet szakmai érdekképviseletét és érdekvédelmét nem képes, nem tudja ellátni.

Keretei közt az önszervezés sem működhet: a tagozatunk vezetőjének ez év júliusi tájékoztatójában vázolt három, ú.n. „megoldási lehetőség“ egyike sem változtat a szakma helyzetén, legfeljebb néhány kollégánkon segíthet, eltekintve attól, hogy azokból az utóbbi kettő, jogalapja nem lévén, kivitelezhetetlennek tűnik, ugyanis:

A Kamara nem vehet nyilvántartásba sem taglistán, sem egyéb módon „belsőépítész“ megnevezéssel tervezőt, következésképp tagozatot sem alakíthat ki tagságából.

A Kamara immár –a jogszabályi változások következtében- nem nevesítheti, vagy nevesíthetné taglistán, vagy egyéb nyilvántartásában „belsőépítészként“ tagjait, tehát tagozatot sem alakíthat ezzel a megnevezéssel.

MÉK tagsági viszonyra csak azon belsőépítészeknek van szükségük, akik É- jogosultságukhoz kötött építész tervezői tevékenységet kívánnak folytatni, természetesen „belsőépítészként“ nem megkülönböztethetően a tagság É- jogosultságú körén belül.

Meggyőződésem, hogy a belsőépítészet lehetőségei a kamarán belül a jövőben sem változnak. Véleményemet alátámasztandó: a kamara 17 bizottságának mintegy 175 tagja között – leszámítva a Belsőépítészeti Szakmai Minősítő Bizottság öt tagját – mindössze 1 fő belsőépítész, tagozatunk elnöke található! Nem képviselhetjük a belsőépítészet ügyét pld. az Oktatási Munkabizottságban, Oktatási Tanácsban......

A MÉK 12 fős elnöksége sem tud soraiban belsőépítész kollégát.

Megállapítható tehát, hogy a MÉK-ben erőfeszítéseink hatásfoka csak minimális lehet, azoktól érdemi eredmény nem várható!

Meggyőződésem, hogy új kamarára van szükségünk és érthetően nem az építésügy területén, az arra vonatkozó jogszabályi környezetben, az NFGM felügyelete alá tartozva! Miután a Belsőépítészet iparművészetként elismerten az alkotóművészetek körébe soroltatott:

Meggyőződésem, hogy – a NEF Művészeti Főosztálya felügyelete alá tartozó – alkotóművészeti kamara („Magyar Alkotóművészeti Kamara“) felállítását kell kezdeményeznünk, mely kamara magában foglalhatná a MAOE tagozatait, vagy csak a Képzőművészeti és az Iparművészeti Tagozatot, vagy akár csak az Iparművészeti Tagozatot , mint „Magyar Iparművészeti Kamara“. Ez utóbbi látszik célszerűbbnek, ám a struktúrák tudománya ismer olyan szervezeti-, működési-, vezetési modellt, amely szerint „felépített“ és működtetett kamara – mint szervezet – magába tudná foglalni a MAOE minden tagozatát, melyek a közös „üzemeltetés“ mellett, a többi által erősített, hatékony autonóm egységekként működhetnek: www.csuchico.edu/mgmt/strategy/module9/tsld046.htm

A művészeti kamarai belsőépítész tagság mellett, az É- jogosultsággal rendelkező belsőépítészek, mint építész tervezők változatlanul a MÉK tagjai maradhatnának.

Természetesen tudatában vagyok annak, hogy művészeti kamarák felállítása csak kormányrendelet alapján, törvényi szabályozással, megfelelő jogkörnyezetben lehetséges. Ezek létrejöttének előmozdítására két lehetőségünk van: a „lobbi“ és a „kampány“.

Alkotóművészeti Kamara?

A zsennyei beszélgetéseink során is fölmerült, új kamara gondolatához adalékként:

  • Hajdanán a mai művészeti, iparművészeti, építészeti ágazatok is, mivel azok akkor még az iparos mesterségek körébe soroltattak, céhes keretek között működtek, „műalkotásaik“ is használati tárgyak, fogyasztási termékek mellett és azok sorában készültek. A Kolozsvári fívérek 14.századbeli Szent György szobra is egy ágyú- és harangöntő céh „terméke“ volt. Céh tagja volt a 15.században Kassai István „építőmester“ is, a hazai késő gótika egyik legkiválóbb alkotója.
  • Az 1938.évi XV. törvénycikkben „Utasíttatik a m.kir.minisztérium, hogy sajtókamara…“ és „…színművészeti és filmművészeti kamara felállításáról gondoskodjék.“
  • Az 1940.évi XIX. törvénycikk a művészeti kamarák felállításáról és szervezetük megállapításáról rendelkezik. 1941. évi hadbalépésünket követően azonban művészeti kamaráink felállítását is elsodorta a háború.
  • A mához visszatérve: az elmúlt években több ízben merült föl szakmánkon belül alkotóművészeti-, iparművészeti kamara felállításának a gondolata, történt érdekében kezdeményezés.
  • Balázs Péter színművész, a szolnoki teátrum igazgatójaként a Civil Akadémián idén tartott előadásából is tudható, hogy a színházi szakma Magyar Előadóművészeti Kamara létrehozásán fáradozik: „A kamara tudja megoldani magasabb szinten és hatékonyabban az egyesületi formánál a szakma gondját-baját…..a legalkalmasabb formája a szakmai érdekérvényesítésnek és önszervezésnek.“ Ha netán mi is –az alkotóművészeket összefogó- kamara létrehozásán fáradoznánk, az előadóművészet egymást erősítendő, lehetséges szövetségesünk.

 

A Belsőépítészet restaurációja

A politikatudományban azt a ritka helyzetet, amikor kedvező légkör alakul ki a civil érdekérvényesítés számára – azaz a kormány kész együttműködni az emberekkel, azok civil-, társadalmi szervezeteivel – „policy window“-nak nevezik. Ma ez az „ablak“ Magyarországon nyitott. Ezt a frissen kapott nyitottságot, mint történelmi lehetőséget kell felhasználnia szakmánk érdekképviseletére hivatott szervezeteinek és képviselőinek, a formális és informális kapcsolatok lehetőségeivel egyaránt élve.

A XIV. BOT Záródokumentuma „…felkéri és felhatalmazza…(szervezeteinket), hogy alkalmas időben, kellő koordináció után, tegyenek lépéseket a méltatlan visszaminősítés korrekciójára…“, egyúttal a „korrekció“ két, egymást feltételező és egymással összefüggésben lévő területét jelöli meg:

1. „…a magyar belsőépítészet helyeztessék vissza abba a jogi és szellemi pozícióba melyet szaktörténete folyamán és a jelenben is megérdemelten vívott ki magának.“

2. „Következményeként lesz szükséges a művészoktatáson belüli helyzetét is indokolt mértékben újrafogalmazni.“


A fent említett két területhez kapcsolódva, azok részeiként, megfontolásra javaslom:

ad.1.

  • Alkotóművészeti (iparművészeti) kamara felállítása, ezen belül: Belsőépítész Tagozat.
  • A Belsőépítészet törvényes elismerése szakmaként, az építészeti tervezésben önálló tervezői szakágként, a megfelelő tervezői jogosultság visszaállításával.
  • Létesítmények meghatározott körében tétessék kötelezővé a belsőépítészet tervezése, jogosultsági körhöz kapcsoltan, külön belsőépítész tervdokumentációba foglaltan.
  • Határoztassanak meg a belsőépítészeti tervdokumentációk tartalmi-, műszaki- formai előírásai, tervfázisokra bontottan.
  • Tervtanács-, és zsűriköteles épületek bírálata egyúttal terjedjen ki a belsőépítészeti minőség és megfelelés bírálatára, szakmai zsüri által.
  • A változásokat lehetővé tévő, azoknak megfelelő, a kormányzat törvényhozó szervei által létrehozandó törvényi szabályozás és jogkörnyezet.
  • …………?

ad.2.

  • A belsőépítészet szakirányú képzésének visszaállítása művészeti iskoláinkban, Belsőépítészeti Tanszék, Belsőépítész Diploma, az elnevezésekkel is deklarálva önálló szakmai, szakági voltát.
  • Az oktatás koncepciója és programja szakmai szervezeteink bevonásával, széles körű konszenzus alapján jöjjön létre.
  • Az építészet a belsőépítészeti képzés részét képezze, annak dominanciája mellett.
  • ………….?

Fentieken túl javaslom, hogy szülessen cselekvési program, mely foglalja magába mindazt, melynek megvalósulását szükségesnek tartjuk, majd ennek alapján stratégia és „akcióterv“, mely meghatározza szükséges lépéseinket a Belsőépítészet restaurációjához vezető úton. A program megfogalmazását segítse az egyesületi és kamarai szervezeteink tagjainak körében végzendő felmérés: föltett kérdésekre adott válaszokból megismerhető kollégáink véleménye és javaslatai mindazon problémákkal kapcsolatban, melyeket kezelni szándékozunk.

Az „alkalmas idő“ itt van és reméljük, hogy kormányzatunk szerveinek az „ablakai“ is nyitottak.


Rex-Kiss Béla

Solymár, 2010, november hó


U.i.: Megtisztelve érezném magam, ha kollégáim megosztanák velem is a levelem kapcsán fölmerült gondolataikat: r-kb@technoartdesign.hu

Szubjektív katalógusbemutató

Az Iparművészeti Múzeumban, anyaggyűjtés közben, a könyvtáros kollégák ajánlották figyelmembe az alábbi kiadványt.
Mi is ami érdekes benne, engem mi fogott meg? Egyrészt a lámpák elemeinek variálhatósága, másrészt az igényesség.

Az Iparművészeti Múzeumban, anyaggyűjtés közben, a könyvtáros kollégák ajánlották figyelmembe az alábbi kiadványt.

Mi is ami érdekes benne, engem mi fogott meg? Egyrészt a lámpák elemeinek variálhatósága, másrészt az igényesség.

A katalógusban szereplő lámpák elemekből állnak. Egy adott lámpa attól függően, hogy kinek és hova készül, a darabok összeválogatása és összeépítése után nyeri el végleges formáját. Vagyis jó esztétikai érzékkel „egyedi” lámpákat lehet összeállítani. Egy talp, vagy kar lehet a csillár, asztali lámpa, vagy falikar része is.
Belegondolva egy mai katalógus lámpakínálatába, jelen van egy hasonló variálhatóság, de korántsem olyan rendszerben és elemválasztékkal, mint amit az 1900-as években létrehoztak. Fogalmazhatok úgy is, hogy míg egy mai lámpa önálló (individum?), addig a katalógus lámái egy nagy család részei (evolúció?).

A másik számomra elgondolkodtató dolog ami a katalógus kiállásán is látszik az az igényesség és alaposság. Ezt különösebben nem magyaráznám, csak annyival egészítem még ki, hogy a kiadványnak része a több oldalnyi árjegyzék is, ami részletesen tartalmazza az összes lámpa árát.

Külön érdemes megnézni az egyes búrák számosságát és kialakítását. Ezek kézzel készültek nem gyári futószalagon. Érdemes belegondolni milyen szintű üvegműves szakemberek voltak akkor, és itt nem designerekre és üvegművészekre kell gondolni, hanem szakmunkásokra és mesterekre, akik szakmájukat magas szinten művelték és el tudták készíteni ezeket az üvegelemeket.

Persze itt rögtön hozzá lehetne tenni, hogy erre a szaktudásra ami az öntészetben és az üvegmegmunkálásban akkor meg volt, ma már nincs igény, mert ilyenforma lámpákat manapság nem vesznek az emberek. Ez igaz ? Vagy csak úgy gondoljuk, hogy igaz?

Itt és most ajánljuk figyelmébe minden olvasónknak a katalógust, remélve azt, hogy a mindennapok forgatagában üdítő és gondolatébresztő lesz a mellékelt pár katalóguslap.

A Magyar Fém- és Lámpaárú-gyár Részvénytársaság 1900-évi katalógusa

A Magyar Fém- és Lámpaárú-gyár Részvénytársaság 1900-évi katalógusa

A Magyar Fém- és Lámpaárú-gyár Részvénytársaság 1900-évi katalógusa

A Magyar Fém- és Lámpaárú-gyár Részvénytársaság 1900-évi katalógusa

A Magyar Fém- és Lámpaárú-gyár Részvénytársaság 1900-évi katalógusa

A Magyar Fém- és Lámpaárú-gyár Részvénytársaság 1900-évi katalógusa

A Magyar Fém- és Lámpaárú-gyár Részvénytársaság 1900-évi katalógusa

A Magyar Fém- és Lámpaárú-gyár Részvénytársaság 1900-évi katalógusa

A Magyar Fém- és Lámpaárú-gyár Részvénytársaság 1900-évi katalógusa

Visszafogott sokszínűség - Interjú B. Soós Klárával

Pályaművem a Cella Septichora Látogató Központ, az Ókeresztény temető együttes védőépületének belsőépítészeti kialakítása a 2000-ben Világörökség részévé nyilvánított műemlék csoport bemutatását szolgálja. Az eddig ismert temetői építmények, sírkamrák, fennmaradt falfestmények és több ezer régészeti lelet kultúrtörténetileg is kimagasló jelentőségű.

Egy zömében földfelszín alatti építménnyel (vezető tervező dr. Bachmann Zoltán) szétválaszthatatlan egységet képező, ugyanakkor teljesen szuverén munkával nyerte el B. Soós Klára méltó jutalmát, melynek bemutatására maga az alkotó vállalkozott.

B. Soós Klára - Cella Septichora látogató központ (fotó: Marsalkó Péter)Pályaművem a Cella Septichora Látogató Központ, az Ókeresztény temető együttes védőépületének belsőépítészeti kialakítása a 2000-ben Világörökség részévé nyilvánított műemlék csoport bemutatását szolgálja. Az eddig ismert temetői építmények, sírkamrák, fennmaradt falfestmények és több ezer régészeti lelet kultúrtörténetileg is kimagasló jelentőségű. A 3. századi pogány rítusoktól a 4. sz-i keresztény temetkezési hagyományokig az ókeresztény építészet születéséről tanúskodik. Sokszínűségét mutatja, hogy a korszak szinte minden szakrális épülettípusa jelen van itt.

Korábban is tudtak az itt rejtőzködő értékekről a régészek, egy kevéskét az érdeklődők is megtekinthettek belőle.

B. Soós Klára - Cella Septichora látogató központ (fotó: Marsalkó Péter)A Cella Septichora végső feltárása 2004-2006 között szinte párhuzamosan folyt a tervezéssel. Topográfiai helyzete, méretei révén, annak középpontjaként lehetőséget kínált a látogató központ információs centrumává alakítására. Koncepciónk a már korábban is látogatható és az újonnan feltárt sírkamrák és műemlékek földalatti átjárhatóságának megteremtése volt. Célunk, hogy a látogató az építménybe érve egy ókeresztény nekropolisban érezhesse magát. Fontosnak ítéltük, hogy a közönség számára egyértelművé tegyük, az egykori térszinten – azaz a valamikori napszinten – áll. A födém átláthatóságával visszaadtuk a földalatti térnek az g látványát, kapcsolatot teremtve a később épült barokk épülettel, a dómmal, illetve a külső épített környezettel. Az üvegfödémen átvezetett gyalogos – illetve gépkocsival is járható hidakra funkcionálisan is szükség volt, ezek kereszt formája is a hely szakrális voltát szimbolizálja.

Mit tehetett ehhez hozzá a XXI. sz-i minimalista enteriőr képzés?

B. Soós Klára - Cella Septichora látogató központ (fotó: Marsalkó Péter)A belső tér kialakítása rendkívül visszafogott tervezői magatartást követelt. Ez az anyag és színhasználatban így nyilvánult meg: A padozaton horganyzott acéljárólap és beton járófelület öntött ipari bevonattal. Nyersbeton a falfelületeken, üveg mellvédek a galérián és a lépcsőn. Az optikai üvegszálbetétes fényáteresztő üvegbeton a bejárati kapunál jelenik meg, melynek tervezője, kivitelezője, a szabadalom tulajdonosa Losonczi Áron. Belsőépítészeti burkoló anyagok falfelületeken, ajtók borításain, továbbiakban a bútorzatokon is megjelenő kőnemű, magas kopásállóságú Corian, un. homogén lap, fekete, fényezett kivitelben. A bejárati folyosóra fűzött mosdó helyiségek egyedi tervezésű, sötétszürke Decopon borítású válaszfalak és ajtók beépítésével készült.

Egy ilyen fajta feladat rengeteg egyeztetést, talán kompromisszumokat is követel.

A tervezés során megtapasztalhattuk az igazi csapatmunkát. Köszönet illeti a társtervezőket, és a fiatal, részben még DLA hallgatók közreműködését. Kiemelt tiszteletet és köszönetet érdemel az egész létesítmény megvalósulását fáradhatatlanul irányító, vezető építészünket, Dr. Bachmann Zoltánt. Továbbá köszönettel tartozom egykori mestereimnek, Jurcsik Károly, Jánossy György és Németh István tanár uraknak a Dr. Pogány Frigyes rektori működése alatt nyújtott nívós oktatási munkájukért.

Alkotói magatartás, hitvallás?... bár a fentiekből már kikövetkeztethető.

Mindenek előtt jó tudni, hogy a tervezői munka eredményeként születendő mű nem az alkotóról, hanem a feladatról szól, sosem öncélú. Új megbízás új feladat-meghívás egy nagy partira. Óriási játszma a feltárás, a megismerés minden izgalmával. Az alkotás folyamatában a megvalósításhoz vezető út azonban nemcsak örömteli, gyakran küzdelmes, miközben nem téveszthető szem elől a cél, keresni és rátalálni az optimális megoldásra. Számomra az alkotás folyamata egy más állapot, míg a kép, a koncepció összeáll. A társtervezői egyeztetések nyomán nemcsak konkretizálódik, le is tisztul. Megszületik a forma, ami szerkezet nélkül nem álmodható meg, méginkább nem realizálható. A forma pedig anyagfüggő, és az összes tényező a minden szempontbóli jobb megfelelést szolgálja. Megtapasztaltam és vállalom nagy mestereim tanítását, az építészeti igazságot: az anyag – szerkezet – funkció – forma egységét. Minden munka más hullámhosszon való hozzáállást jelent, szükségképpen más arculattal. A szakmagyakorlás csapatmunka, építészekkel és társalkotókkal együtt, melyben a karmester az építész.

A Cella Septichora márcsak a mostani díj miatt örökre emlékezetes marad, de az eddigi életműben is több csúcspont lehet.

B. Soós Klára - Somogyi Pincészet, PÉCSNagy kihívást jelentett a pécsi Kálvária dombon a Somogyi pincészet, melynek három pinceágában mintegy 170000 palack tárolásának módját kellett megtalálni. A belsőtéri kialakításánál a téglával boltozott terekben téglával burkolt vasbeton polcok jelentették a megoldást. Lábazatba és téglapillérekbe rejtett, alacsony hőleadású világítótestek a palackok átvilágításával, különös hangulatot árasztanak a pécsi cirfandli és villányi vörös és rosé különböző árnyalataival. A borkóstolóban szerencsés természeti adottságként meghagytuk a bejárattal szemközti natúr mészkőfalat, takart reflektorokkal kiemelve annak szépségét. A tulajdonos – üzemeltető Somogyi Tibor és vendégei egyaránt szeretik ezt a pincét, nekem megbízások sorát hozta ez a munka.

Merre tart a szakma? Néhány kolléga nem nagy jövőt jósol neki.

Talán a helyére kerül a társadalmi köztudatban, talán felfelé ível, bár ami a munkaellátottságot illeti, dekonjunktúra idején kritikus időszak tapasztalható. Ez vidéken még fokozottabban érezhető.

Egykori tanítványaitól tudom, hogy örömmel látogatták óráit.

B. Soós Klára - Somogyi Pincészet, PÉCSHivatásommá válik lassan az építészeti alkotómunka mellett a tanítás. 9. éve oktatom egyetemünk Építészeti ismeretek Tanszékén a „Belső terek építészete” c. tantárgyat. Nehezen vállaltam el, de nagyon megszerettem. Jó az okos, érdeklődő fiatalok között lenni. Komoly eredményként értékelem a már végzett hallgatók visszajelzéseit, egy-egy telefon, személyes találkozás során jó hallani a pályán elért sikereikről, melyeknek így közvetve és is részese lehetek. Ma már egykori tanítványaim tanársegédek, kollégák a belsőépítészeti konzultációk egy részét átvették. Sokan a DLA cím jogos használói lettek. Gyakran és szívesen dolgozom néhányukkal közös munkán is.

Végezetül, van pécsi titok?”Az év belsőépítésze” díjat tavaly is itteniek hódították el. A győztes páros egyik tagja Rádóczy F. László és felerészben pályaművük is pécsi kötődésű. Talán nem a véletlen műve, hogy csupa Budapesten alkotó kolléga után kétszer egymást követően ebbe a dél-dunántúli városba került a fenti díj, mint ahogy az sem, hogy miért épp Pécs nyerte az Európa Kulturális Fővárosa rendezvényért folyó ádáz csatát.

A hagyományok a kulturális örökség évszázadok – sőt évezredekben mérhető, de az egyetem és a sok forrásból táplálkozó művészeti élet bizonyára hatással van az itt élők kreativitására, a 2010-ben remélhetőleg megrendezésre kerülő „világraszóló” eseménnyel azonban még nem büszkélkednék.

Szeretném ha az eredeti tervek minél kevésbé szűkülnének, s ezekhez Önnek is köze lenne! Köszönöm válaszait: Gyürky András - belsőépítész

A cikk eredetileg a Magyar Iparművészet 2008/2 számában jelent meg.

Újévi kérdések Csavarga Rózsa belsőépítészhez

Csavarga Rózsa nevét a szakmán kívüliek számára „Az év belsőépítésze-2002” díj sajtóvisszhangja tette ismertté, s hogy a kollégák mennyire értékelték ezt a kitüntető címet, arra mi sem jellemzőbb, mint hogy 2005-ben a Magyar Építészkamara Belsőépítész Tagozatának vezetősége őt terjesztette fel a Ferenczy Noémi díjra, - amit meg is kapott.

Csavarga Rózsa - BOOM & BRASS étterem Csavarga Rózsa - BOOM & BRASS étterem

Csavarga Rózsa nevét a szakmán kívüliek számára „Az év belsőépítésze-2002” díj sajtóvisszhangja tette ismertté, s hogy a kollégák mennyire értékelték ezt a kitüntető címet, arra mi sem jellemzőbb, mint hogy 2005-ben a Magyar Építészkamara Belsőépítész Tagozatának vezetősége őt terjesztette fel a Ferenczy Noémi díjra, - amit meg is kapott. Azokról a munkákról, melyekkel ezeket kiérdemelte sok fotót, írást közöltek. Többek közt tőle is (Rózsa azon kevés tervezők közé tartozik, akik nemcsak száraz műleírások megalkotására képesek) érzékletesen bemutatva a Cserje utcai VOLÁN Rt. Székházat és Művész utcai villa belsőépítészeti kialakítását. Volt egy kesernyés megjegyzésed is: „Legjobb munkáimat pályám kezdetén névtelenségben és visszhangtalanul készítettem.” Változott-e azóta a véleményed, vagy egy reménytelen üzenet volt a közérdeklődést formálók felé? Mit érdemes ma tudni azokról a korai művekről?

Csavarga Rózsa - MONTE CARLO szórakoztató központ

Pályám kezdetén a KÖZTI Belsőépítészeti Irodáján dolgoztam Bedécs Sándor, majd Szenes István műtermében. Az itt készült munkánk közül a volt Közlekedésügyi Minisztérium miniszteri szintjének komplett berendezéseit terveztem, melyet Pro Architectura díjjal jutalmaztak 1988-ban. Ebben az időszakban foglalkoztam bútorgyártással is. Alumínium perforált lemezből és csövekből komplett bútorrendszert készített a balassagyarmati gyár számomra. Kezdetleges ipari technológiával, egyszerű csomópontokkal készült, melyet az ICSID Award nemzetközi design kiállításon is bemutattak. Ez az időszak Magyarországon a belsőépítészet és iparművészet közös, államilag támogatott jó korszaka volt. A design fogalma még kevéssé volt ismert, ezért a művészet kategóriájába tartozott a belsőépítészet is. Az ekkor készült középületek ma is őrzik ezt a szemléletet (pl. Hilton, Veszprémi Színház, OKGT Székház) melyekben részt vettem.

Csavarga Rózsa - Kormányzati rezidencia

Abba a bizonyos Művész utcai villába úgy költözött be az Országgyűlés 2009-ben lemondott elnöke, hogy téged, aki eredetileg nem az ő személyére és ilyen funkcióra tervezted az enteriőröket, nem kértek fel semmiféle átalakításra. Vehetjük ezt munkád teljes mértékű elismerésének is, de lehet, hogy közben belekontárkodtak a díjakkal elismert műbe. A küszöbönálló gazdaváltás vagy funkció módosulás esetén, ha megbízást kapnál, te milyen mértékben tartanád tiszteletben korábbi jegyzett művedet?

Minden belsőépítészeti munka a használat során igazoldóik be, nemcsak a funkcionális, garanciális, de esztétikai értelemben is. A minőségi anyagok és technikák, a stílussal összhangban a kor függvényei. Ha sikerül ezt a három dolgot igény szinten megvalósítani, akkor nyugodt vagyok. Általában a korábbi megrendelőim megkeresnek még 10 év után is, ezért gondolom elégedettek voltak a létrehozott környezettel. A Művész utcai rezidencia esetén soha nem találkoztam a használókkal, így nem tudom véleményüket sem. Valószínűleg a reprezentációs terek kivételével a személyes használati terek módosulnának.

Csavarga Rózsa - PREMED PHARMA iroda és raktár épületCsavarga Rózsa - BME - ELTE informatikai karCsavarga Rózsa - BME - ELTE informatikai karCsavarga Rózsa - SEMMELWEIS EGYETEM Oktatási Központ (SOTE)Csavarga Rózsa - SEMMELWEIS EGYETEM Oktatási Központ (SOTE)

Mennyire vagy kompromisszumra kész, általánosságban véve van-e olyan hatás, amelyen túl már nem vagy hajlandó vállalni a megbízó, esetleg a kivitelező diktátumát?

Az egyéni megbízók igényeit maximálisan figyelembe veszem, ha közösen egyeztetünk. Általában azok a megbízók, akik belsőépítészként bíznak meg, nem átlagemberek, magas kulturális igényszintűek, ezért nincs nagy különbség. A kivitelezők esetén már más a helyzet, középületi munkák esetén ki vagyunk szolgáltatva a megbízóval együtt a kivitelezői apparátusoknak.

Legújabban elkészült, ezért kevésbé ismert munkáidról, melyeket most a „Térműves” bemutat, mit tartanál fontosnak elmondani?

Szeretem az egyedi művészek által hozzátett megoldásokat. A magánmunkák és a középületi munkák kiegészítik egymást, mert a lehetőségek különbözőek.

Milyen megbízatásod van 2010-re, s ha rajtad múlna, milyen építményt, belsőt, bútort, tárgyat terveznél legszívesebben?

MOM kultúrház.

Kiállítás, szakírás, oktatás szerepel a terveid között a nem túl távoli jövőben?

Ha felkérnek, akkor természetesen.

Színészeknél szerepálomról szoktak faggatózni. A belsőépítész alkalmazott művész, aki legfeljebb szelleméhez közelebb álló megbízatásokban reménykedhet. Ha ezt a kérdést előző válaszaiddal kimerítetted volna, arra lennék kíváncsi, ha újra kezdhetnéd és az nem lehetne valamilyen okból a belsőépítészet mivel foglalkoznál legalább annyi örömmel, mint amennyit ez a szakma adott neked?

Festőművész akartam lenni, de mivel zenei osztályba jártam (gordonkáztam is), ezért nem tudtam a kézenfekvő lehetőségek közül választani. Érdeklődésem az építészet felé fordult. Ma már inkább zenész lennék, ha újra kezdhetném.

Köszönöm a beszélgetést.

Gyürky András belsőépítész