Magyar Iparművészet 2010/2

Megjelent a Magyar Iparművészet 2010/2-es száma, amiből néhány cikket kiemeltünk, és ajánlunk a tisztelt olvasónak...

Ugyan közvetlenül soha nem jelennek meg az egyes szerszámok az elkészült munkáknál, de vitathatatlan, hogy szerepük a készítés során annál nagyobb, nyomuk a végeredményben testesül meg. Izgalmas válogatást közöl az újság a Magyar Famíves Céh Egyesület bemutatkozó kiállítása kapcsán Pauló Tamás Gondolatok a szerszámgyűjtésről címen. Érdekesek ezek a tárgyak, nem csak a készülő munkával kapcsolatban, hanem önmagukban is, hiszen ha már maga a szerszám megmutatja a használója igényességét, a szerszám szeretetét, úgy nem kétséges, hogy az általa végzett munka is csak minőségi lehet, így a bemutatott szerszámok egytől-egyig önmagukban is míves alkotások.

Nem csak az igényes szerszámok, hanem a Moholy-Nagy László és a Kozma Lajos-ösztöndíj is Út a sikerhez, ha az elnyerője jól használja fel a lehetőséget. A sokféle munka közül kettőt emelünk ki – mely leginkább kapcsolható a TérMűves oldal törekvéseihez –, Juhos Lehel Home Work irodai bútorcsaládját és Szász Boglárka Rita Üzletberendezését, mely utóbbit oldalunkon is bemutattuk.

Mindig öröm számunkra, ha belsőépítészethez, belsőépítészhez kapcsolódó kiállításról hallunk, vagy ilyet láthatunk. Fekete György tollából olvashatunk Tiszteletadás Debrecennek, Bánáti János belsőépítész és Szentpéteri Tibor formatervező kiállítása címmel, e két alkotó „valódi premiernek tekinthető” kiállításáról. Elfogult vagyok Bánáti Jánossal kapcsolatban, mivel a „Kisképzőben” osztályfőnököm, az Iparművészeti Főiskolán tanárom volt. Mivel eddig csak egy-két munkát láttam tőle, most érdeklődéssel néztem kiállított munkáit, és ajánlom figyelmébe a tisztelt olvasónak is. Nem kisebb meglepetést okoznak Szentpéteri Tibor villamos- és vonattervei, mivel nem egyet mindenki, így jómagam is napi szinten használtam úgy, hogy nem is voltam tisztában, kinek is a keze munkáján ülök.

Az iskola, de legfőképpen az iskolában folyó oktatás a felnövekvő gyerekek egész életére kihat, így nem mindegy, hogy milyen módon, és milyen hangsúlyokkal formálnak egy ilyen teret. Az évente kiosztásra kerülő „Az év belsőépítésze” díjat 2009-ben Tardos Tibor kapta a budaörsi iskola belsőépítészeti tervezéséért. Többek között erről olvashatunk Gyürky András Látványos dísztelenség, az év belsőépítésze 2009-ben Tardos Tibor című írásában.

Igazi unikumnak tekinthetők a Turnai Tímea cikkében (Látványtár, a színházi Világnap eseménye a Magyar Alkotóművészek Házában) látható színházi díszletek fotói. A „köznapi” térformáláshoz képest a díszlet egy olyan sűrítmény, mely kiegészíti, kiemeli a színészek játékát úgy, hogy sok esetben a történet változó hátterét egy képként jeleníti meg, ahol a hangsúlyok áthelyezésével más és más keretet ad annak.

Kurdi János Karosszék a 19. század végéről a felső-kiskunsági Kunszentmiklóson című írásában több szempontból is megvizsgál egy XIX. század végi földműves gazdálkodó által készített széket. Majd Ivánka Mária Helyzetértékelésének második részét olvashatjuk a Magyar Iparművészeti Főiskolán (most MOME) folyó képzés változásairól. Végezetül, de nem utolsósorban Kiss Éva Lakás és bútor 1920-1948 között című könyvének ismertetőjét olvashatjuk Ernyei Gyula ismertetésében.

Természetesen a számban további érdekes és izgalmas cikkeket, írásokat és fotókat láthatunk és olvashatunk kortárs iparművészek munkáiról, írásunkban csak a belsőépítészethez közvetlenebbül kapcsolódó írásokat emeltük ki.